15/08/2026
A belső világunk, a mélységek és a megélés. Mindannyiunk világában ott van az, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a közvetlen környezetünkben hiányzik a mély emberi kapcsolódás, és amikor ismerkedni akarunk másokkal, akaratlanul is ott van bennünk az, hogy nem a felszínes kapcsolódást akarjuk, hanem valami mélyet szeretnénk. Csak nem biztos az, hogy akivel ezt a mélységet akarjuk, hajlandó vagy képes-e ezt a mélységet befogadni.
Olykor, mikor valódi kapcsolódásra vágyunk, ott van bennünk, hogy ha esetlegesen nem mutatjuk meg a másiknak azt a mélységet, amire vágyunk, akkor tovább tart a beszélgetés. De a valódi kérdés az, mennyire érdemes feladni a saját vágyainkat azért, hogy egy kapcsolat olyan formában maradjon meg, ami minket nem szolgál. Amikor csak azért vagyunk egymásnak, mert a saját mélységünket a kapcsolódási vágy miatt feladtuk.
A valóság az, hogy ha a másik nincs ott, és nem tart lépést velünk, az nem rólunk, hanem róla szól. A valódi probléma ugyanis nem abban van, hogy mélyek lennénk olykor-olykor, hanem ott lenne, ha a másik semmi szín alatt sem akarja kifejezni, hogy szeretné a mélységet, de most még nem tart ott. Nem az a kérdés, hogy „túl mélyek vagyunk-e”, hanem az, hogy a másik ember képes-e és akar-e találkozni velünk azon a szinten, ahol mi kapcsolódni szeretnénk. Aki ugyanis hozzád hasonlóan rezonál, vagy szeretne rezonálni, az meg fog találni.
