27/06/2026
Ma egy kicsit kifakadok...
Igen, tudom. Olyan meleg van, hogy a beton is olvad, az embernek még a levegővételhez sincs kedve. Nekem sincs. De van valami, amit nagyon nehezen tudok megérteni.
Sokan azt hiszik, hogy én egész nap a szalonban ülök, várom a vendégeket, és ha valaki nem jön el, akkor legfeljebb iszom még egy kávét. A valóság ennél egy kicsit másabb. Én kizárólag bejelentkezés alapján dolgozom. Ha van időpontod, én felöltözöm, elindulok otthonról, végigmegyek ugyanebben az elviselhetetlen hőségben, kinyitom a szalont, előkészítek mindent, fertőtlenítek, kikészítem az ékszereket, és várlak.
Nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem azért, mert megbeszéltünk egy időpontot. Mert úgy gondolom, hogy amit megbeszélünk, azt mindkét fél komolyan veszi. Ma viszont eddig három ember sem jelent meg.
Nem késett. Nem mondta le. Nem írt. Nem hívott. Egyszerűen nem jött el.
És ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: ennyire természetes lett, hogy a másik ideje semmit sem ér?
Ha közbejön valami, az teljesen rendben van. Bárkivel történhet váratlan dolog. Lehet rosszul leszel. Be kell menned dolgozni. Elromlik az autó. Vagy egyszerűen úgy érzed, hogy ebben a hőségben nincs erőd kimozdulni.
De egyetlen üzenetet elküldeni nagyjából fél perc.
"Szia! Bocsi, mégsem tudok menni."
Ennyi.
Én sem szeretek 35-40 fokban mászkálni a városban. Nekem is rohadt melegem van. Én is szívesebben ülnék otthon a ventilátor előtt. Mégis elindulok, mert számítok rád, hiszen időpontot foglaltál.
Nem haragszom senkire. Nem akarok senkit megszégyeníteni. Egyszerűen csak szeretném, ha egy kicsit jobban odafigyelnénk egymásra. Az idő mindenkinek értékes. Neked is, nekem is.
Ha lefoglalsz egy időpontot, kérlek, kezeld úgy, mintha a saját idődet is lefoglaltad volna. Ha pedig mégsem tudsz jönni, csak szólj. Nem lesz belőle sértődés.
Ez nem a piercingről szól. Ez az egymás iránti tiszteletről szól. És hidd el, ezért nagyon hálás lennék. 🖤