Az ózdi Olvasó, az Olvasó Egylet Székháza az ózdi munkások számára épült a Rimamurányi Vasmű költségén. Terveit a gyár műszaki igazgatóságán Zorkóczy Samu vezetésével Marschzalkó Béla építész, dr. Finály István főmérnök, Nahlik Béla és ifj. október 19- én került megnyitásra, mely igen jelentős eseménynek számított a település akkori életében. Az épület megnyitása idején vidéki viszonylatban elsőso
rban hatalmas méretével 40 m széles, 63 m hosszú és korszerű felszereltségével tűnt ki. Nagyságát figyelembe véve a hazai színházak között a hatodik helyen állt. A színpadnyílás 10 méter széles, nézőtere eredetileg 840 személyes volt. Az épületet 1963 és 1966 között újították fel először, majd 1980-tól 1983-ig tartott a következő rekonstrukció. A rendszerváltozás után a kohászati és a bányászati monokultúra visszafejlődésének, a korábbi, erőltetett iparosítás negatív utóhatásainak következtében Ózd történetének legnagyobb krízisét élte át, amely kihatott a település kulturális életére is. Az Olvasó Egylet, mint civil szervezet a kohászat felszámolása után még egyesületi formában működött, de a folyamatos működéshez szükséges finanszírozás hiányában 1999 elején megszűnt. Az egyesület összes ingó vagyonát felélte, csak a lepusztult, teljesen üres házat hagyta maga után. 1999-ben bezárták, az épület a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonába került. Az 1999-től öt éven át üres, fűtetlen, használaton kívüli épület állaga évről évre erőteljesen romlott, az Olvasó épületét 2002-ben adta át a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a városnak. Az épület felújítása Ózd Város Önkormányzatának pénzügyi forrásaival és a kormány címzett támogatásával 2007. nyarán fejeződött be. Az ünnepélyes átadásra augusztusban került sor, majd Október 23-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az Olvasó közel 14 évig az Ózdi Művelődési Intézmények igazgatóságának székhelye volt.
2021. június elsejétől az Ózdi Művelődési és Kommunikációs Nonprofit Kft. székhelye, a város és térsége kulturális központja.
