Feszty-körkép

02/06/2018

Feszty Árpád.
1856 - 1914

Malonyay Dezső írta: „Hatalmas, szinte félelmetes lobogással gyulladt tűz aludt ki… Magát emészt***e föl, nagyon hamar, hogy azután mind szomorúbb pislákolással és keserves lassan hamvadjon le. Mintha egy őserdő égett volna eleinte, s végén az élet vacsorájának kis bográcsa alá is alig maradt már elegendő parázs belőle.”

Feszty 1913 végének telén, fűtetlen műtermében súlyosan meghűlt.

1914. január 27-én az egyik napi sajtó rövid közleményében volt olvasható: „Feszty Árpád, a kiváló festőművész, pár nap óta betegen fekszik a Liget-szanatóriumban, ahol krónikus vesebaját orvosoltatja”.
A művész állapota valamivel javult. Ekkor még mindenki bizakodóan nézett a jövő elé és, hogy művészünk újra a t***ek mezejére lép. Egyik rokona anyagi támogatása lehetővé t***e, hogy áprilisban kiutazzon a Földközi-tenger mellett fekvő Lovranába (ma Lovran, Horvátország), ahol élete utolsó heteit töltötte feleségével és leányával. A napsütéstől és az új élményektől megerősödve újra ecsetet foghatott kezébe és több vibrálóan színes, mediterrán hangulatú festményt készített.

Feszty állapota azonban egy idő után újra rosszabbra fordult, és 1914. május 31-én elhunyt.
Feszty Béla részére érkezett Lovranából a távirat, hogy a művész szombatról vasárnapra éjszaka csendesen elhunyt. A távirat kézbevétele után, Feszty Béla felkereste a helyi rendőrfőkapitányt és hatósági intézkedést kért Feszty Árpád tenger mellőli hazahozatalára és, hogy az anyaföldben, szülőhelyén, Ó-gyallán temethessék el. Mielőtt azonban Ó-gyallán a családi kriptába elhelyeznék, a család a holttesttel megállt Budapesten, hogy Árpád barátai és tisztelői elbúcsúzhassanak tőle. A koporsót csütörtök este szállították a városligeti Műcsarnokba, hol oly sok kiállításának adott otthont az épület, hol életében annyi dicsőséget szerzett magának és a magyar művészetnek, most holtteste nyugszik a ravatalon. A koporsót a palota hatalmas előcsarnokában helyezték el és a művészek gyászba vont trikolórjával borítják. Kint, a Műcsarnok előtt, gyásztüzek égtek. Ravatalát piros pipacs, kék búzavirág, s a mező többi kedves tarka virága és Feszty kedvenc virágai a piros muskátlik övezték. A koszorúrengeteg, amely meghaladta a százat, a hatalmas csarnok emiatt a beszenteléskor nagyon szűknek bizonyult. A koszorúk közt, feje felől kicsiny falusi oltár s az oltáron a halott művész egyik gyönyörű alkotása, a Krisztust sirató Madonna-kép. Délelőtt tíz órakor nyitották meg a csarnokot a közönség számára s attól kezdve délután három óráig festők, írók, szobrászok, a tudomány és politika előkelőségei, úriasszonyok és leányok sűrű sora vonult el a koporsó előtt. A beszentelés délután négy órakor kezdődött és erre kizárólag a gyászolókat bocsájtották be a palotába. A gyászszertartáson ott volt Molnár Viktor és Nagy Ferenc volt államtitkárok, Bársony István Hauszmann Alajos, Jendrassik Jenő, Dudits Andor, Róna József, Vágó József, Végh Artúr, Szinnyei Merse Pál, Lyka Károly, Ligeti Miklós, Zala György, Bródy Sándor, Kernstok Károly, Bruck Miksa, Hubay Jenő, Stetka Gyula, Ihász Aladár és még sokan a művész pályatársai, tisztelői és barátai sorából.
A holttestet Novák István erzsébetvárosi plébános szentelte be nagy segédlettel s amint elmondta imáját, Jendrassik Jenő festőművész búcsúztatta el a Képzőművészeti Társulat és a Képzőművészek Egyesülete nevében rövid, szívhez szóló beszéddel. Utána Déry Béla, a Nemzeti Szalon igazgatója, amelynek Feszty Árpád művész alelnöke volt, búcsúzott a halottól. Déry Béla a következő szavakkal végezte búcsúztatóját:
— Nem búcsúzunk el a fejedelemtől, itt marad ő továbbra is közöttünk. Azt kívánom, hogy Feszty Árpádtól tanuljon minden művész és minden ember magyarságot. A magyar anyaföld ölelje át és ringassa porrá vált édes fiát.
Első virágcsokrot Feszty Árpád koporsójára, egy gyönyörű fehér rózsacsokrot Rákosi Szidi vitte ki és adta át a temetést rendező Lesskó János titkárnak. A szertartás után a keleti pályaudvarra vitték a koporsót s onnan Ógyallára szállították, ahol másnap délután fél négykor helyezték el a családi sírboltba. Megható volt a Martosiak részvétele az Ógyallai temetésen. Díszbe öltözött lányok méltóságteljes lassúsággal a vállukon hozták a csaknem két méter széles, a kingyesi rétek mezei virágaiból font koszorút.
Feszty művészi hagyatéka eléggé számos. Maradt sok tanulmány és vázlat, teli lélekkel, poézissel, intelligenciával, az igazi megértésével annak, ami magyar. Ő a szívével látott mindent. Mindennek a lelkét: emberben, tájban, környezetben. Születésénél a múzsák különös kegyességből, a képességek és tehetségek sok-sok magvát szórták a szívébe. Minden igaz művész saját gyermekkorának bűbájosan sejtelmes vízióit keresgeti vissza a művészetébe, s érett korának valóságlátását azzal foltozza művészivé; művészetében az, és csakis annyi a poézis. Ilyen vízió rejtőzött Feszty Árpád lelkében.
Ilyenek a Számadó juhász, Vén borozó, Bundás paraszt, Betyár legény, Hívogató vőfély, Bakter, Parasztgazda, Öreg szüle, Rokkant honvéd, Falu bolondja, Gyallai híd, Téli táj, Háry János, Tanya, Garabonciás…
Most marad az a sok-sok kihűlt hamu abból a nagy égésből.

ifj. gróf Andrássy Gyula 1914-ben írott szavai Feszty Árpád özvegyéhez: Feszty Árpád halálával, hogy mit vesztett a magyar művészet, kiszámíthatatlan s, hogy mit alkotott életében, annak a felsorolásába, annak a méltatásába e helyütt nem bocsátkozom, hiszen azt éppen mi igen jól tudjuk mindannyian; de tudja azt az egész magyar nép és a késő nemzedékek is ott fogják hordani Fesztynek a haza, a magyar nép iránt izzó szeretetével megfestett képeit a szívükben, a lelkükben. Az Ó-gyallai kis kápolna sírboltjának nagy halottja felett időtlen időkön át a magyar nép millióinak emlékezete, kegyelete, hálája, áldása fog virrasztani!

01/06/2018

31/05/2018

Ma 103 éve, hogy elhunyt Feszty Árpád festőművész, novellisztikus író. 1897-ben jelent meg "Az én parasztjaim" majd 1908-ban mélyen átérzett költői elbeszélése "Árva Bandi" címmel. A Körkép bemutatását követő években Feszty egészségi állapota csak egyre romlott. Feszty vágya az volt, hogy Ógyallán vagy Kingyesen telepedjen le, hisz egyre fáradtabb, betegebb lett. Vesegyulladása miatt orvosai tanácsára a tenger mellé ment üdülni, gyógyulni. Tájképei, életképei, portréi mind-mind az általa leginkább szeretett magyar vidékről, az Alföldről szóltak. Nagy tervei voltak, ám a halálos kór 1914. május 31-én elragadta.

1914 junius 4-én a Komáromi Ujságban megjelent cikk, Feszty Árpád haláláról.

30/05/2018

Vázlat a Magyarok bejövetele körképhez
Különlegessége, hogy egy nem megvalósult változat!
olaj, vászon
87x130,5 cm
jelezve jobbra lent: Mikszáth Kálmánnak Feszty Árpád
Magyar Tudományos Akadémia gyűjteménye

26/05/2018

1892. Az Andrássy-út végén a városligetnek az állatkert felé eső részében épül a hatalmas épület, mely az óriási körképet fogja majd befogadni. A díszes külsejű építmény kizárólag csak azon célra épült, hogy ennek az egyetlen óriási képnek szállást adjon. Az épület 40 méter átmérőjű, 31 méter magasságú. A vásznat először a fal felső pereme mellett elhelyezett futó szerkezetre, gerendára erősítették, majd alul nehezékekkel ellátott abronccsal kapta meg a kellő feszítést. Külön lépcső vezetett fel a nézőtérre, amelyen egyszerre, közel 250 ember is elfért. A központi nézőpódium első változata fából készült, amely egy kör alakú szerkezeten helyezkedett el és korláttal vették körül.
Szellőztetése villamos gép által történt, hogy mindig üde levegő legyen benne. Fűtésre is be volt rendezve, s a meleget a földalatti helyiségek fűtő készülékei szolgáltatták.
A körépületet 17 nagy villamos lámpa és 60 izzó lámpa világította. Tetején olasz stílusú függő kert is helyet kapott, hogy a forró nyári napokon kellemes üdülő helyül szolgáljon. Innen csodálatos kilátás nyílt az Andrássy-út városligeti torkolatára.
Magának a tulajdonképpeni képnek méreteit a korabeli sajtóban így írták le: „magassága 15 méter, tehát akkora, mint egy háromemeletes ház, vagy mint egy kisebb falusi torony; vagyis mintegy másfél vékás terület, ami szegény zsellér embernél egész kis birtok”.

06/05/2018

Vázlat: Triptichon - Szent sír

Magyar festményről ritkán hangzott el annyi elismerés, mint Feszty Árpád Triptichonjáról. Az idegen lapok legnagyobb része babérral honorálta a művész fáradozását. De ilyen és hasonló nyilatkozatok mellett, amelyekből Feszty Árpád teljes dicsérete szólt, voltak olyanok is, amelyek a kép hibáit említik. Más emberek más szempontból nézik a művet. Munkácsy bibliai tárgyú festménye óta ilyen dimenziókban való dolgozásra még nem vállalkozott magyar művész. De nem akadt olyan sem, aki hasonló ambícióval és lelkesedéssel élte volna bele magát a választott témába. Feszty Árpád Triptichonja, nemes egyszerűségében a hitet és ihletet sugárzó vallásos festmények magaslatára emelkedik.

Olasz lapok:
A La Nazione kritikusa a fenséges koncepciót és a mesterien kivitelezett munkát csodálja benne. La Sertimana lap nemcsak szent képnek, hanem történeti festménynek is nevezi az alkotást. Lega Lombarda kiemeli, hogy a művész távol tartotta magát minden kompozíciótól és „ragyogó vásznán összeolvasztotta az isteni felfogást az emberivel.“
Firenze Nuova kritikusának sehogy sem tetszik a madonna, amint kitárt karokkal a sírra omlik. Továbbá kifogása van az ellen is, ahogy Magdolna összezsugorodik a sír mellett, s úgy megfeszülnek az erek a nyakán, hogy azt már túlzásnak tartja. A kritikus még azt is kifogásolja, hogy a madonnát túlzottan kevés ruházattal látta el a művész. Szerinte a fájdalomnak is megvan a festőművészetben a maga határa. Feszty nem klasszikus, éppen ezért, szerinte nincs meg a joga, hogy a modern szellemben felfogott s véghezvitt festményén ilyen méretben tükrözze azt vissza. A Firenzei kritikus, cikkének végén így nyilatkozik: Mindezek ellenére tetszik a mű a maga egészében, mert a művésznek, aki óvatos és körültekintő, természeténél és tanulmányainál fogva meg van az értéke a mértékről és a hatásról, eltérően a mi toscan művészeinktől, akik csodálatosan utánozzák a körmöket és a hajat, de maga az egész mű semmi hatást sem tesz. A mi művészeinknek a rajz és a színezés dolgában nagyobb az erejük, mint a magyar festőnek és mégsem tudják az invenció és a kompozíció hiánya miatt elérni azt az összhatást, amelyet Feszty elért.“

17/04/2018

— Hová lett a Városliget?
Ez a furcsa kérdés hangzott el a Magyarok bejövetele körkép előtt. Igaz-e vagy sem...
Nem tudni.
Viszont Gárdonyi Géza, aki szívesen írt a körképről, igaz vagy kitalált történeteket, ezzel is növelve a körkép népszerűségét a következőket jegyezte le a Budapesti Hírlap és a Pesti Napló számára 1910-ben.

Egy kisfiút vitt ki a mamája a ligetbe, hogy megmutassa neki Feszty Árpád hatalmas körképét. Amint felértek a nézőtérre, a kisfiúnak szeme-szája elállott, nem tudta megérteni, hová jutott tulajdonképpen.
Amikor azt a mérföldnyi messzeségű rónát, s azokat a sziklás bérceket meglátta, kitört az ajkán ez a naiv kérdés: — Mamuska, hová lett a Városliget? Egyhamar a mama se tudott rá felelni, annyira lenyűgözte őt is az - az érzékcsalódás, amelynek hatása alatt a néző azt hiszi, hogy a városligetből egyszerre odajutott valahová Munkács vidékére. Mikor ismét a szabadba jutottak, a kicsikének az volt az első szava: Mamám, holnap megjön a Palika, ugye kijövünk vele újra, hogy bámuljon ő is. Hiszen egészen idáig elhoz az omnibusz.
Ha Feszty Árpád hallotta a kis kritikus szavait, bizonyára nagyon örülhetett annak a hatásnak, amelyet az ő Magyarok bejövetele a gyermeklélekre tett.

11/04/2018

Feszty Árpád 1898-ban festett vázlatán, angyalok is szerepeltek (hozzászólásban látható kép). Később a kritikákra hagyatkozva azokat elhagyta.
A szereplőket közelebb hozta, majd kissé más beállításban tünt***e fel. Vannak személyek, akik lekerültek, de vannak akik épp fel. További érdekesség, hogy a sorrend is változott, majd a teljes festményt újra alkotta, mint az első tükörképét. A triptichon vázlata feltételezhető, hogy három szétszedhető fa panelből állt, így tetszés szerint volt csoportosítható.
Elsőnek Krisztus sírja, melyet a szent asszonyok a föltámadás után üresen találnak. Középen Krisztus holttestét vállra emelve viszik a Kálvária alatt tanítványai s követik anyja, rokonai és a tanítványok. Egy szép női alak, virágokkal a kezében Magdolna. A harmadik kép a Golgota, a három keresztfával. Krisztus holttestét épp akkor veszik le a tanítványok.
Feszty eredetileg így gondolta. A műtermében látható Triptichonnak ez a sorrendje.

Az 1998 végén és a 2000 évek elején Szabóné Ferencz Irma aradi muzeológus már kezdeményezte Feszty Árpád Triptichonjának újbóli kiállítását. Valahányszor lehetősége nyílt rá, kereste s mindig meg is találta a megfelelő alkalmat, hogy szóba hozza a Feszty-triptichon ügyét. A pincében összetekercselt formában, két végén deszkából készült kerék óvta a csomagot, nehogy a nedves padlóhoz vagy a falhoz érjen a négy méter hosszú hengerre tekert festmény. 2017 márciusában nagy volt a várakozás, felhozták a Krisztus temetése című hármas képet a pincéből. Attól tartottak, hogy rossz állapotban, repedezve, porladozva kerül fel a festmény. Amikor végre kibontották, nagy kő esett le a jelenlévők szívéről, minden várakozást felülmúlt a festmény állapota. A kép kibontását nem élhette meg Szabóné Ferencz Irma. 2004. február 7. néhány nappal 75. születésnapja előtt örökre eltávozott közülünk s helyét Fekete Károly vette át. Irma asszony szinte az „elfelejtett” képeknek élt. Hisz ő nem csak a triptichon miatt aggódott, van még raktáron néhány értékes kiállítatlan kép.
„Azok a képek nem maradhatnak örökre raktárban. Meg kell menteni, ki kell állítani őket!” Mondta Szabóné Ferencz Irma.
Kollégája, egyben barátja, Fekete Károly a Kölcsey Egyesület alelnöke viszi most tovább a stafétát, Irma asszony által kikövezett, nehézkes úton. Megörökölte és feladatának érzi, szívügye hosszú-hosszú évek óta, hogy ahol csak lehet, napirenden tartsa és újra és újra megpróbálja ráirányítani mindazok figyelmét, akik, tehetnek is valamit a kép újra láthatóvá tételéért.
Idén, 2018. április 11-én elszállításra került a kép Nagyszebenbe, ahol megkezdik a műalkotás restaurálását. A tervek szerint október elejére el is készülnek és októberben kiállítható lesz a monumentális festmény.