05/29/2026
2018 környéken írtam a ‘Lawyer of the Earth’ című dalt. Már akkor is késő volt. Pont erről beszéltem ma valakinek, hogy sorra építjük a papírfalú légkondis lakásokat, fa sehol. Érdekes a régi emberek légkondi nélkül is le tudtak hűteni egy épületet, vastag falak, résnyi ablakok, és szellőzés. Ma persze ez “drága”. Azt nem tudom a következmények mennyire lesznek drágák. Fűtjük a glóbuszt, az meg hűtené magát. Nahát…hihetetlen, hogy egy élő organizmus amin élünk, egy intelligens lény. “Pont most akartalak hívni” -veszed fel neki a telefont, és még mindig azt mondjuk az energiaáramlásra, hogy földöntúli. Pedig csak logikus. Logikus lenne a természetvédelmet végre nem valami misztikus, zöld balliberális hobbinak tekinteni. Ez a szó már nem is megfelelő kifejezés, ez nem környezetvédelem, ez túlélési stratégia. Mégis mi a legfontosabb? A pénz. Hiába lesz pénz, ha nem terem majd meg a krumpli. Az olajjal is kitörölhetjük. Száz éve vannak megújuló energiaforrások. Mi harcolunk az olajért, ami nem újul meg. Miközben kezünkben a végtelen lehetősége. Nem logikus.
👁👁👁
Az elmúlt napok hirtelen jött kánikuláját úgy-ahogy enyhítette a tegnapi hidegfront. Kicsit ijesztő volt a májusi 32°C fok, de legalább a strandokon jól fogyott a Kőbányai. Túléltük.
Más a helyzet Indiával, ahol ezekben a napokban 50°C fölé ment a csúcshőmérséklet. Ez közel van ahhoz a hőmérséklethez, amin az emberi test már nem tudja magát párolgással, azaz izzadással a túléléshez szükséges szint alá hűteni és az ember meghal.
Nálunk ezen a hőmérsékleten megolvadna az aszfalt, veszélyesen megnyúlnának a távvezetékek, nem lehetne hűteni Paksot és le kellene állítani a reaktorokat, (amúgy leállítani sem lehet akármilyen gyorsan, de ez más kérdés), tehát összeomlana a villamos hálózatunk, így leállnának a légkondik is, elpusztulnának a tavakban, folyókban a halaink, ésatöbbi.
De mi még nem tartunk itt. Nekünk még van időnk felkészülni az elkerülhetetlenül egyre súlyosabbá és gyakoribbá váló extrém hőhullámokra. India, a világ legnépesebb országa, a maga 1,5 milliárd lakosával viszont már ott tart, ahol a probléma kezelhetetlen. És így el is érkezünk egy másik problémához, ami az előzőből következik. Indiaiak tízmilliói, de lehet, hogy százmilliói fognak elindulni élhetőbb körülmények közé. Északon a Himalája természetes határt képez, arra nem nagyon lesz lehetőség elmenekülni a katlanból. Keletre rögtön ott van a világ egyik legszegényebb és legsűrűbben lakott országa, Banglades, nyugatra viszont Pakisztánt találjuk, akivel Indiának kimondottan rossz viszonya van, a vitatott hovatartozású Kasmír miatt időről-időre fegyveres összecsapásokkal kell számolni a közös határukon. Dél-keletre és dél-nyugatra pedig az óceán.
Ez a 10-100 millió ember élni akar majd, akár azon az áron is, hogy belehal a menekülésbe. A következő években olyan migrációnak leszünk szemtanúi, ami háborúk sorának a kiváltója lehet az egyébként is elég instabil térségben.
Jellemzően kerülni szoktam az apró jelekből felnagyított apokaliptikus képek használatát, de India és az 50°C fölé kúszó hőmérő az a kategória, melynél mindenkinél meg kell szólalnia a vészcsengőnek.
A világ döntéshozóinak azonnali és radikális lépéseket kell tenniük a globális felmelegedés megfékezése érdekében. Nagyon el vagyunk késve, de a késői cselekvésnél csak a még későbbi cselekvés lehet pusztítóbb hatású.
Forrás: Magyar Dávid - közéleti
