10/03/2026
Az idejét nem tudom, mikor jártam utoljára moziban, vagy színházban. Az elmúlt időszak egészen másról szólt…
Ezzel szemben, a múlt hetet sikerült ilyen élményekkel nyitnom és zárnom is. Személyes reflexió következik.
Hétfőn a Mambo Maternica című filmet néztem meg Nagy Borbála rendezésében, amely három nő, vágyott vagy épp váratlan, anyasághoz fűződő viszonyának dilemmáit és azok összetett megéléseit mutatja be különböző nézőpontokból.
Vasárnap a Hosszú Virágzás című monodráma nyújtott tartalmas kikapcsolódást, amit a férjemmel közösen láthattunk. A darabot Szakács Hajnalka rendezte, az Orlai Produkciós Iroda jóvoltából. Ez a darab már sokkal szűkebb látószögben fókuszál a termékenységi problémákra, egy szerintem nem átlagos dimenzió megjelenítésével, fantasztikus előadásban.
Mindkét produkciót jó szívvel ajánlom bárkinek, mert
- olyan témákat boncolgatnak, amiről a vaskos tabu ellenére persze mindenkinek van véleménye, ezzel szemben
- nem ítélkeznek, és erre ösztönöznek másokat is,
- kendőzetlenül mutatják be a témát övező, szerteágazó és súlyos dilemmák egy jó részét,
- azok is gyógyulhatnak általuk, akik épp aktuálisan élik át a termékenységi problémák fizikai és érzelmi megpróbáltatásait,
- emellett érzékenyítően hathat mindazokra is, akik közvetve érintettek a témában.
Egyetlen hiányérzetem van. Hol vannak a férfiak?
Hogy miért olyan fontos az ő megéléseikről is beszélni?
A meddőség címkéje nem önmagában nőt, vagy férfit bélyegez meg, hanem a párt, hiszen onnantól nevezhető nevén a probléma, hogy A PÁR gyermeket szeretne.
Nem beszélve arról, hogy tény és megoldás szempontjából is (tévesen) még mindig inkább a nőkön a hangsúly, miközben
- egyes friss vizsgálatok eredményei szerint a termékenységi zavarok fizikai előfordulása a férfi populációban már nagyobb arányt mutat, mint nőknél,
- a férfiak körében megjelenő, régre nyúló, bizonyítottan rendkívül káros szocializációs sémák („a fiúk nem sírnak”, „katonadolog”) sokkal nehezebbé teszik számukra a kapcsolódást saját érzelmeikhez, megnehezítve ezzel az feldolgozást, könnyen megágyazva egyéb mentális problémáknak.
Legyen szó nőről vagy férfiról, a termékenységi zavar egyben önátadási zavar is. A diagnózis egyenlő egy identitás krízissel, mindkét nem esetében. Míg a nő, látható módon testében hordozza az anyaságát, addig a férfi rejtve, pszichéjében válhat apává. (Részlet Volenszki Víta – „MAGOM ADOM” – Apaság, termékenység és férfi önátadás pszichodinamikája című előadásából, amely az MPPPOT 2026-os konferenciáján hangzott el.)
Minden rétegében és szempontból létfontosságú, hogy beszélhessünk a témáról, hiszen nem csupán egyéni, vagy közvetlen társas helyzetekben okoz nehézséget, de világviszonylatban sem festenek túl bíztató képet a demográfiai prognózisok.
Van helye, és kell, hogy legyen tere a férfiak megéléseinek is a gyermekük és apaságuk felé vezető úton. Izgatottan várom az ezt körüljáró művészi produkciót, egészen biztosan ott leszek a bemutatón.
❗️Kép forrása: privát családi archívum, további felhasználása nem engedélyezett.❗️
