Aki Vagy - Campus Vivus

  • Home
  • Aki Vagy - Campus Vivus

Aki Vagy - Campus Vivus Író, coach és kapcsolat-alapú lovas tanító vagyok. Közös alap a figyelem, a jelenlét és az élő kapcsolat.

Legfontosabb tanítóim: Mészáros Gyula, György Tímea, Halász Péter, Coaching & Love Academy, Mapei Kft., könyvek, emberek, lovak és az MI. :-)

Belegondolok néha, hány és hány ló él úgy az ember közelében, hogy naponta éli át a megoldhatatlanságot. Amikor az alkal...
24/05/2026

Belegondolok néha, hány és hány ló él úgy az ember közelében, hogy naponta éli át a megoldhatatlanságot. Amikor az alkalmazkodás meghaladja az idegrendszer képességeit, és a ló feszült, engedetlen lesz.

Holott semmi máson nem kell változtatni, csak azon, hogy mi indítja el az emberi tevékenységet, mi szabja meg a határait, a ritmusát és egyáltalán a tartalmát.

A legnehezebb pillanat az embernek sokszor az, hogy álljon meg. Ne csináljon semmit. Csak legyen ott. S ne zavarja, hogy a ló a kötél másik végén visszafelé fordulva áll.

Csak lássa. Ilyenkor az emberben minden azt mondja, csinálj valamit. Nincs veled. Rövidítsd a kötelet, hívd vissza, fordítsd meg, tedd rendbe.

Holott képesnek kellene lenni maradni. Lenni. Nem a lovat tenni a fókuszba, hanem önmagunkat. Kívül és belül egyaránt.

A lónak pedig lesz válasza. Lesz ritmusa, iránya, állapota. És ehhez az ember hozzá tud állni, belelépni, és onnan építkezni. Nem a ló ellenében, hanem vele.

A kötél végén a ló egyszer csak mozdul, az ember lép, irányt ad azonos ritmusban, és a ló fordul. Vagy az ember nem lép, csak önmagára figyel, tartja a figyelmet, és a ló jön felé vagy oda hozzá. Minden lehetséges.

De akár az irányról, akár a ritmusról van szó, jó, ha a ló hozza meg a döntést. A ló hozza meg a döntést, hogy visszatér az emberhez. A nyugodt, figyelemben lévő stabilitáshoz.

Nehéz megállni. Holott az állás nem passzivitás. Nem semmi. Inkább minden, ha már a tartalmát keressük. Talán az egyik legaktívabb állapot. Figyelem, tartás, megengedés, gravitáció, stabilitás. Súllyal telt könnyedségnek mondanám.

A ló ehhez visszatér.

A jelenlét nem mindig száz százalék.A kötőfék felhelyezés 80 százalékos volt. Éreztem magamon, hogy kijövök a megengedő ...
18/05/2026

A jelenlét nem mindig száz százalék.
A kötőfék felhelyezés 80 százalékos volt. Éreztem magamon, hogy kijövök a megengedő állapotból, amikor a ló önmegőrzéssel reagál.

Visszataláltam, de nem teljesen.

Amikor közelebb léptem simogatni, a ló finoman, de következetesen elfelé lépett. Ekkor talán máshogy kellett volna döntenem. Nem tettem. Belekezdtem a simogatásba. A második simításnál megiduld. Bele a búzamezőbe. Nem menekült, de a rezdüléseiben ott volt a menekülés.

Ez is része a munkának.

Nem mindig elég az, akit éppen elérek magamban. Néha a jelenlét részben csak illusztrál, fejben marad az igény rá, és nincs valódi érkezés. 80 százalék.

De nem a 100 százalék a kérdés. Hanem az, hogy észrevegyem.

Elfogadjam. Forduljak ehhez is szeretettel, elfogadással, engedéssel.
A hiba nem hiba. A félelem nem félelem. Ha engedem, hogy legyen az, ami.

Ez a kapcsolat alapú munka egyik legfontosabb tapasztalata.

A munka nem a lóval kezdődikEsett.Egyedül voltam a lovastanyán. Előbb előkészítettem az eszközt. Sokkal lassabban, mint ...
17/05/2026

A munka nem a lóval kezdődik

Esett.
Egyedül voltam a lovastanyán. Előbb előkészítettem az eszközt. Sokkal lassabban, mint szoktam, sokkal nagyobb figyelemmel.

Mivel volt bennem egy kis szorongás, nem akartam semmit elsietni.
Aztán leültem egy székre a sátor alatt. Közben éreztem, hogy most jó egyedül lenni, ülni az esőben, és nem sietni, nem akarni.

Éreztem, ahogy a rekeszizmom ellazul, és ahogy a szív körüli érzések is megbékélnek.
Jó hosszan voltam így. Talán több mint egy órát.

Amikor felálltam, sokkal csendesebb és elsimultabb voltam, mint amikor érkeztem. Volt bennem egy mélység. És erre a mélységre irányuló figyelem.

A lovakkal végzett munka nem a lónál kezdődik.

Hanem ott, ahol az ember abbahagyja önmagát.

A kapcsolati együttlét a lóval olyan, mint egy beavatás.Mi az, amibe az ember ilyenkor belép, és amiben új arcát mutatja...
13/05/2026

A kapcsolati együttlét a lóval olyan, mint egy beavatás.

Mi az, amibe az ember ilyenkor belép, és amiben új arcát mutatja neki a ló és a saját működése is?

A képzésben sokszor nézzük vissza a videókat, amelyeken a lovasok a lovaikkal vannak. Kívülről látszik az is, ami belülről olykor teljesen sötét.

Például belép a lovas a lovak közé. Tudja, hogy a csikóval szeretne együtt lenni, és a terv egyelőre kicsi: a kapcsolat mentén feltenni a kötőféket.

Csakhogy mit tanul most éppen az ember? Azt, hogy a kapcsolat mentén tegye ezt, és ezért mielőtt megtalálná a csikót a lócsoportból, önmagát kell megtalálnia.

Hogyan helyezkedjek? Milyen belsőt tartsak? Hogyan tegyem ezt, amikor odakint a legtöbbször megoldok, szerzek, elérek, ügyködöm?

Tehát magára figyel. Csinálja a gyakorlatokat, amelyek a belső tartását változtatják meg.

Közben látjuk a videón, hogy ahová áll, ahogy a lovak között jár, amerre fordul, valahogy nem illeszkedik sem a csikóhoz, sem a többi lóhoz egészen.

Mert még nem is gondolt rá, már kapott válaszokat, a lovak részéről a kapcsolatkeresés millió jelét.

A csikó például, ahogy ő lépett, szintén lépett abba az irányba. Majd amikor a lovas képes volt belül megtartani magát, a csikó egyszer csak mellette volt. Többször is odahajolt hozzá.

De odabentről sokszor ez csak véletlennek látszik, nyugtalanságnak a ló részéről. Van, hogy éppen más irányba néz az ember, és semmit nem lát a ló beszédéből.

S mivel nem lát, újra keres. Mozdul, máshová helyezkedik, tartja belül, ami egy új érzés, új állapot , s közben a ló már csatlakozik.

Csakhogy nem él kép belül erről a csatlakozásról. Egyik ló sem jön oda, nem áll meg előtte, veszi le az alkarjáról a kötőféket és öltözködik fel.

Mi hát ilyenkor a csatlakozás? Egy-egy lépés. Nyak, fej, fülmozdulat. Irány. S lehet, hogy egy-egy rövid odafordulás, ami mellett milliószor elmegyünk.

Végül nem a csikóra kerül a kötőfék, mert a másik ló, aki napi edzésben van, ismerősebb, közelebb áll a rutinhoz, a megszokáshoz, a biztonságos cselekvéshez.

És csak a videón tűnik fel, hogy miközben a másikra kerül a kötőfék, a csikó beleáll ebbe a helyzetbe, és a feje, nyaka egészen összeér ennek a másik lónak a fejével.

Mindezt kívülről, a videón már látjuk. Legközelebb majd könnyebb lesz belülről, a helyzetből is észrevenni. Ez a képzés egyik legfontosabb ajándéka.

Mi a béke a kapcsolat alapú munkában?A béke része minden folyamatnak. Az a pillanat, vagy hosszabb idő egy-egy történés ...
12/05/2026

Mi a béke a kapcsolat alapú munkában?
A béke része minden folyamatnak. Az a pillanat, vagy hosszabb idő egy-egy történés elején, végén, ami szünet a mozgásban, és nagy esemény a figyelemben.

A lovak mozgását és viselkedését megfigyelve mindig tanúi lehetünk annak, hogy egy-egy aktívabb szakasz után eljut a ritmus és az energia egy viszonylagos nyugvópontra. Ez a nyugvópont a lovak természetében megjelenő szünet, vagy ahogy a lovas működésbe átemeljük: a béke.

A béke nem üresjárat. Nem az történik, hogy nem csinálunk semmit. Ilyenkor rendeződik a ló, rendeződik az ember, és újra megszületik a közös, az együtt.

Mi történik a közös mozgásban ilyenkor? Egy lóra szabott mozdulatlanság. Önmaga köré szervezett stabil, laza és nyugodt testi jelenlét.

Mi történik a belső szabályozásban az emberben? Aktív figyelem befelé - úgy a testi, mint az energetikai térbe -, és egy hasonlóan aktív figyelem kifelé: lóra, környezetre, mindenre, amivel az ember kapcsolatba lép.

Ez a figyelem nem kötődik egyfajta érzékeléshez. Nem kötődik akarathoz, célhoz, manipulációhoz. A jelen pillanat integrált információinak összességét öleli fel úgy, hogy ugyanakkor üres is marad tőlük.

Ez a béke a kiindulópont és a végpont. Ha nincs béke, nincs kapcsolat. Ha nincs szünet, nincs akció sem a kapcsolat szerint.

Az a különös az egészben, hogy a béke bele tud nőni a történésbe állandó kiegészítő jelenként, alapként. Ez leginkább az ember energetikai terében jön létre. Kívülről ilyenkor nem látszik a mozdulatlanság. Ami ilyenkor látszik, az a mozgás eleganciája.

A technikák kísérő jelenségek az edzéseinken.A kapcsolatalapú munkában a legfontosabb gyakorlatok nem a lóra, hanem az e...
07/05/2026

A technikák kísérő jelenségek az edzéseinken.

A kapcsolatalapú munkában a legfontosabb gyakorlatok nem a lóra, hanem az emberre hatnak, az ember belső állapotára, amelynek változásaira a ló azonnali választ ad.

Ezeknek a gyakorlatoknak fantázianevet adok: Ima, Gömb, Kupec, Fű, Részegláb, Ballagás, Szerelmes séta, Angyalka. Nagyon sokszor ott születnek meg, egy-egy konkrét tanítási helyzetben, mikor kinek, milyen kapaszkodó kell önmagához.

Az ember működik, keres. Látom, és egy-egy mozzanatot elnevezek, vagy éppen az irányát nevezem el. És az ember érti, mivel belőle indul ki a folyamat. Megtalálja azt a pontot magában, ahol beléphet az önszabályozásba.

Fantasztikus tudatosságot és változtatási képességet mutatnak az emberek. Néha azonnal, néha két hét múlva, néha eltelik akár egy félév, amikor újra hívnak, megyek, és látom: megérkezett egy másik réteg, egy megújult jelenlét.

A saját ló sokszor akadály ebben a folyamatban. A lovasnak kialakult belső viszonyrendszere van hozzá, nem őt látja, hanem azt a lényt, akit szeret, akihez ragaszkodik, akihez érzések és az érzések által vezérelt mozdulatok kötik.

Ilyenkor eltanulni magunkat ettől, ez szükségszerű a kapcsolat kialakításához. Mivel ehhez látni kell, a lovat, és önmagunkat.

Tegnap különös dolog történt.Két hét maradt ki a csikóval. Megkérkeztem és jó volt belül: csönd, lassú tenger. És a csik...
02/05/2026

Tegnap különös dolog történt.

Két hét maradt ki a csikóval.

Megkérkeztem és jó volt belül: csönd, lassú tenger.
És a csikó jött, ahogy észrevett, egészen a villanypásztorig. Ha megálltam, megállt, ha fordultam fordult - szabadon.

Ott aztán, mielőtt kimentünk, feltettem a kötőféket. És sikerült megőriznem közben a csöndet, és mégis tudva tenni minden kis lépést, és ott ahol segítenem kelllett a nyugalomban, ezt is megtenni.

Aztán kint a réten hullámzott minden.
Ez a ló valójában abszolút nem akar velem lenni.
Sok minden éri most. Lovasok, csoportok jönnek mennek, távolodunk a ménestől, és a két hét hiány nyomot hagyott. Nem szívesen mondd le a többi lóról.

Aztán elmentünk oda, ahol neki már messze. Megállt, magasra tartotta a fejét és megfeszítette a testét. Ne tovább.
Én vártam, arra akarok menni, mondom magamnak a hegyek felé nézve. Egy perc sem telt belé és jött - magasra tartott fejjel, erre-arra figyelve a távolba.
Ráadásul jött megint egy csoport. Apró a magas fűben szaladgáló gyerekek - megannyi kis kiszámíthatlan "ragadozó".

És akkor a csikó rám nézett. És letette a fejét legelni. Végre volt találkozás.

Sokáig maradtunk. Minek tenni valamit, ha az együtt billeg és messze van.

Aztán úgy mentünk ivssza, úgy a pályára, hogy én nem is a pályára mentem, hanem a kocsmába, vagy az idegen városba, vagy csak úgy a szabadságba be. Van, amikor az ember csak mozog, nincs célja, de a mozgás önmagában elhordozza a teljes belső valóságot. Na, így.

A pályán más jön. A bravúr - nekem az. Úgy kezelni a feladatokat, mintha nem lennének azok. Szétbontani őket nem tudásra és úgy építeni, mintha most csinálnánk először. Mindeközben a jelentkező feszültséget belül kezelni. Itt még van mit csiszolni.

Majd amikor látom, hogy fárad a ló, hogy már inkább kezdene csak kibírni engem, kimegyünk. És be a karámba. Ott megyünk be, ahol a víz, de a többi lovat nem látja. Iszik, de nyugtalan, menne. Menj, amíg a kötél hossza tart, van időm reagálni rá. Jön.

Amikor kifordulunk a beállók mögül, meglátjuk a lovakat. Ő előre lépked én lassítok, ő megáll. Majd úra előre és én is mozdulok, ő vissza, fordul, velem.

Már közel vagyunk a méneshez. Megállunk. A csikó türelmetlen, és akkor: az én kedvenc gyakorlatom, aminek a fantázaneve: Ima.
Majd figyelem a könnyűséget, a ritmust, a szelet.

Így veszem le a kötőféket. És ugyanabban a ritmusban hátra lépek.
A csikó pedig nem rohan el. Felém fordul, a teste még menne, de lassan visszaáll. Még akkor sem megy, amikor kérem. Néz rám, vár.

És akkor elindulok a lovak felé és ő mellettem. Nem el, nem előre, nem oda, velem.

Az anyjához megyünk először. Ott lezajlik köztük, aminek le kell.
Ekkor simítom meg, és elköszönök.

A csikó áll a lovak között, felém fordulva - velem.
Így megyek el.

Egy kapcsolat rendkívüli folyamat.Tegnap az online konzultáción egyetlen lovas videót néztünk meg.  Abból is körülbelül ...
01/05/2026

Egy kapcsolat rendkívüli folyamat.

Tegnap az online konzultáción egyetlen lovas videót néztünk meg. Abból is körülbelül öt percet.
Ez másfél órát vett igénybe.

Mert minden pillanatban annyi minden történik.
Egy kapcsolat gazdag, élő, eseménydús folyamat.

Ahhoz, hogy kapcsolatba lépj, látni kezded a másikat.
Tiszteled azt, ahogy megnyilatkozik.
Érzékeled és érted, mi történik benne.
És közben látod önmagadat is.

Kilépsz abból, hogy a feladat, a cél, a terv vezessen, anélkül, hogy elveszítenéd őket.
A figyelmedet és a szívedet odaadod a pillanatnak.
És közben szabad vagy benne.

Nem félsz attól, hogy hibázol.

Ez mindennek az eleje.

Még szinte semmi, és mégis innen dől el minden, ami később történik.

Ha ez megvan, innen lehet építeni.

Amikor a ló élővé, nyugtalanná válik, biztonsági tétje lesz számára a helyzetnek, s ekkor van lehetőség vele élő módon s...
30/04/2026

Amikor a ló élővé, nyugtalanná válik, biztonsági tétje lesz számára a helyzetnek, s ekkor van lehetőség vele élő módon szóba állni.

Mivel?
A lovas saját önszabályozásával.

Az ugráló ló ijedtség és fegyelmezés helyett jelenlétet kap válaszul: ritmust, egyensúlyt, irány- és energiaszabályozást. És lassan ő is megérkezik a magas biztonságvesztésből az idegrendszeri stabilitásig, és ezen keresztül a látásig. A lovast fogja látni. A lovas lesz neki a vezető, a támasz, a mérvadó.

Ha a lovas tud az iránnyal, ritmussal, egyensúllyal, energiával kérdés-feleletet játszani a lóval, rájön, hogy a ló mindenütt ezt érti: terepen, pályán, hosszú kötélen, rövid kötélen, földön és a hátán egyaránt.

Lesznek feladatok, teljesítmények, eredmények, de mindez a kapcsolat farvizén, járulékosan jelenik meg. Nem kerül soha elsődleges fókuszba.

A kapcsolat-alapú munkában ezért olykor meglepő dolgok történnek, nem ismert helyzetek, nem begyakorolt megoldások.

Mert élő kommunikáció zajlik egy olyan lénnyel, aki hozza a létezés teljes információs felhőjét. Ha a lovas ezt figyeli és ehhez igazodik, ő is teljes lét-információs csomaggal fog válaszolni.

Ezt technikákkal tanítani nem lehet.
Kínálatot lehet tanítani. Közeledést mindehhez. Látást. Önszabályozási készségeket.

De ha nem idomítani akar valaki, hanem párbeszédbe lépni, akkor a lényegi munkát egyedül kell elvégeznie, és kitaposni hozzá a saját útját.

Ez a kapcsolat-alapú képzés lényege.

Address


Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Aki Vagy - Campus Vivus posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Establishment

Send a message to Aki Vagy - Campus Vivus:

  • Want your establishment to be the top-listed Arts & Entertainment?

Share