Tóth Ági versei

29/05/2026

Szeretném

Szeretném, ha szeretnél,
ha bennem otthonod lelnéd,
mint csendes esti fényben
a szíved hozzám tennéd.

Szeretném, ha szeretnél,
ha néha rám mosolyognál,
ha minden apró percben
egy kicsit hozzám hajolnál.

Szeretném, ha szeretnél,
nem kell hozzá nagy csoda,
csak hogy ha fázom néha,
te légy a nyár melege ma.

Szeretném, ha szeretnél,
egyszerűn és igazán,
mint hullám ring a parton,
úgy maradj meg énhozzám.

2026

28/05/2026

Szólj hozzám

Ne menj még, maradj velem,
olyan békés így nekem.
Halljam még a hangodat,
őrzöm minden szavadat.

Lassan ring az esti fény,
hozzád bújna minden éj.
És míg csend ül odakint,
a szívem csak rád tekint.

2026

26/05/2026

23/05/2026

Sebzett szíved

Mennyit bírsz még úgy élni,
hogy nem ölelsz senkit,
hogy minden fájó emlék
lassan benned ring itt.
Sebzett szíved reszket
minden halk érintéstől,
pedig a vágy még
benned ég a régi tűztől.
Az éjszaka messze van még,
hosszú még a csend,
de érzem, hogy a lelked
hozzám egyre közelebb ment.
Szemed alatt ott virraszt
annyi néma bánat,
mintha minden szerelmed
csak félig talált rád ma.

Pedig amikor hozzám bújsz
egy lopott pillanatban,
megáll körülöttünk minden
fájdalom hangtalan.
Ajkad remegése többet
mond minden szónál,
mert aki nagyon szeret,
az mindig kicsit fél már.
Ne rejtsd el előlem
a megtört szép szívedet,
én a sebeiddel együtt
is úgy szeretlek.
És ha egyszer teljesen
átadod magad végre,
az éjszaka bennünk
marad örökre égve.

2026

11/05/2026

Mi lett ebből…

Ott voltál előttem csendbe törve,
én meg hittem, majd elmúlik örökre.
Láttam rajtad, valami nagyon fáj,
de nem kérdeztem…
és ez most bennem kiabál.
Kihoztalak volna a mély sötétből,
fogtalak volna két erős kézből.
Vittelek volna fénybe, hajnalba át,
csak te már nem nyitottad rám az ajtót, talán.

És most a bűntudat bennem él,
minden emlék újra visszatér.
Mardos belül minden pillanat,
hogy nem voltam ott,
mikor kellett a szavam.
Nem hallgattalak, mikor szíved tört,
mikor a lelked segítségért könyörgött.
Én meg vak voltam és néma nagyon,
most a csend maradt
csak büntetésül nekem.. otthon...

2026

09/05/2026

Legszebb darab..

Add nekem a legszebb darabot,
mit a szíved mélye régóta hordoz.
A lágy titkot, mit senki sem kapott,
mitől az éj is csendesen ragyog.

Add nekem a halk érintésedet,
mitől bennem felébred a végtelen.
Simíts végig lassan a lelkemen,
mint nyári szél az alvó tengeren.

Add nekem a szemed mély csillagát,
azt a fényt, mely bennem otthonra talál.
Ha rám nézel, elnémul a világ,
és minden vágy csak hozzád visszaszáll.

Add nekem az őszinte szívedet,
minden rejtett, finom érzésedet.
Hadd őrizzem úgy minden részedet,
mint féltett álmot az emlékezet.

Add nekem a legszebb sóhajod,
mit éjjel csendben csak nekem hagyott.
Azt a percet, mikor hozzám hajolsz,
és ajkadon a vágy lassan dalol.

Add nekem a szíved legszebb felét,
mert nálam lenne a legjobb helyén.
A szívem kincs, de érted dobban rég,
te vagy benne minden lágy szenvedély.

Add nekem minden gyenge rebbenésed,
minden csókod, minden reszketésed.
Nincs szó talán, mi ezt elmondhatná,
mit jelent, mikor hozzám simulnál.

Add nekem magad egy hosszú estén,
mikor a hold vigyáz majd fölénk.
És én úgy szeretlek majd csendesen,
ahogy a tenger őrzi a végtelent.

2026

03/05/2026

A fájdalom, a szerelem jele.
A befejezés, egy történet kezdete.
A meg nem élt érzés pedig, költészet.
/Tóth Ági/

30/04/2026

🤗

28/04/2026

Éjszakai mesék

Felnézek a csillagokra,
bennük ég a vágy,
mintha mindegyik egy régi,
halk világ volna tán.
Fényük hozzám ér,
mégis oly távol áll,
mint egy elveszett álom,
mi visszajár.

Egy utca lámpa
álmos fénye remeg,
alatta egy könyv,
mit senki sem keres.
Lapjai közt titok,
porba írva rég,
mesél még akkor is,
ha nem hallja senki még.

De lassan lapozom,
a csend is velem lép,
minden papírlapon egy
új világ kél.
Sárga fény sincs már,
csak az éj lehel,
mégis minden szó
bennem, életre kelt.

2026

23/04/2026

Mi is ez?

Gondolatok jönnek csendben,
mint árnyék a falon este,
egymásba fonódó kérdések,
vajon szabad-e szeretni ennyire?

Egy arc dereng előttem,
nem tökéletes, mégis az,
szemében fény, amitől
a világ is halkabb marad.

Egy száj, amely nem csak beszél,
hanem ígér, nevet, hív,
ha mégegyszer hozzám érne,
talán bennem is csend lenne végig.

Ő, egy gyönyörű lény,
nem csak kívül, hanem belül is ég,
valami tiszta, ritka ragyogás,
amit nem tanítanak, csak van, és kész.

Megérdemli, hogy szeressék.
Nem félig, nem félve, nem titokban,
hanem úgy, ahogy a hajnal jön:
biztosan, lágyan, megállíthatatlan…

2026