Kanyarban a kultúra

Kanyarban a kultúra Kanyarban a kultúra, Kulturális központ, Nagymaros elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

Szász Endre a nagymarosi művésztelep aktív tagja volt.
18/08/2026

Szász Endre a nagymarosi művésztelep aktív tagja volt.

ANALÓG KERT 2. NAP, 2026.08.14.Helyszín: Rainer ház, Analóg kert, Nagymaros, Német u. 4.Szeretettel köszöntöm az ANALÓG ...
15/08/2026

ANALÓG KERT 2. NAP, 2026.08.14.
Helyszín: Rainer ház, Analóg kert, Nagymaros, Német u. 4.

Szeretettel köszöntöm az ANALÓG KERT vándorait. elérkeztünk a második nap helyszínére, visszahajóztunk a tegnapi kalandos partraszállás után az eredeti Analóg kertbe. Éppen hat évvel ezelőtt, 2020.augusztus 14-én nyithattam meg itt az első rendezvényfolyamot.
A nagy kapuk újra kitárultak, megint beléphetünk a Rainer család kertjébe. Manyi és Miklós jónéhány évvel ezelőtt megtalálták és kiválasztották Nagymaros egyik régi impozáns, polgárházát itt, a Német utcában. Megmentették, visszavarázsolták eredeti szépségére ezt a portát. Úgy érezték, hogy a varázslatos, zegzugos kertet, a régi gazdasági épületeket, az év bizonyos időszakaiban meg kellene tölteni műalkotásokkal, zenével, irodalommal, filmekkel és a művészeteket szerető emberekkel.
Ráéreztek, hogy a kert birtokosaiként ők is átélhetik, hogyan válhat egy körülkerített, növényekkel, fákkal benépesített terület misztikus hellyé. Felidézem a tegnap is megfogalmazott gondolataimat a kertről. “A kert szentély, amelyben az idegen világ, emberi világgá szelídül. Ennek megfelelően a kerteket számos civilizációban szent helyeknek tartották, a kozmosz és a harmónia, az élet és az öröklét szimbólumainak.” Valahogy erre éreztek rá vendéglátóink. „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal”. – írta Hankiss Elemér. A Bibliában több helyen is olvashatunk szimbolikus kertekről.
Az ANALÓG KERT is ebbe a sorba lépett. Azért annyira vonzó és otthonos sokunk számára, mert visszavágyunk a digitális világ előtti időkbe, a valódi találkozásokra, az élő zenére, az eredeti művek élvezetére, a beszélgetésekre, az illatok, ízek élményére.
Köszönjük, hogy újra itt lehetünk, és újra találkozhatunk régi jó ismerőseinkkel, most elsősorban a kiállító művészekre gondolok, akik kölcsönadták erre a hétvégére műveiket.
A kiállítás darabjai megtalálták helyüket a régi présházban, a gangon, a kapualjban, a kertben. Otthonosan elhelyezkedtek, új életre keltek Manyi és Miklós kertjében.
A kapualjban most Ekési Orsolya fotóművész sejtelmes triptichonja látható.
Újra itt van Kettős Tamás, két vásznát hozta el, a szakadék fölött lebegő csónakban zenélő, és a vízen átkelő muzsikusokkal. Tamás sokszorosan kötődik Nagymaroshoz, vándorlásai során ez város számára ma is biztos támpont.
A két szobrász kiállító, Kaubek Péter és Nagy Attila munkássága is szorosan kapcsolódik Nagymaroshoz. Kaubek Péter teve fejei a kert rejtett zugában rejtőzködnek. Nagy Attila most főleg grafikáit és római ihletésű nagy táblaképét hozta, de több kisplasztikát is láthatunk tőle. Birgit Köblitz üvegűvész is nagyon régi ismerősöm, évtizedekkel ezelőtt éppen a Szőnyi Szabadiskolán eltöltött idő indította el pályáján és hozott sorsdöntő változást életében. Lebegő csónakja az úton levés, a keresés szimbóluma, vízzé váló figurája maga az átkelés, átlényegülés.
Bodor Zoltán az impresszionistákat idéző csodás zöld plein-air-ben ballagó figurája telefonjába temetkezik, környezetéből semmit sem lát. Békefi András finom grafikái az átkelés hívó szavára rímelnek.
Schilf Mária lebegő nagy csónakja az átkelés, de egyben az alászállás lehetőségét is hordozza. Székely Kati is rendszeres résztvevője az Analóg kert kiállításainak, most papírkollázsokat hozott. Bálint Zsombor jóbarátjaként sűrűn megfordult Nagymaroson.
Glauser Liza fiatal szobrászművész térben lebegő cseppjeit ég felé hajózó csónakokként azonosíthatjuk. Fürjes Dóra ékszer kollekcióját is megcsodálhatjuk.
Több helyen is felbukkannak Bálint Zsombor kis szobrai, aki most is itt van köztünk, nem felejtjük el.
Magyarország talán legszebb vidéke, a Dunakanyar mindig is idevonzotta a művészeket, a kultúrateremtő embereket. Nem véletlenül költözött Verőcére Gorka Géza, Nagymarosra Kassák, Zebegénybe Maróti Géza, Szőnyi István és folytathatnánk a sort. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy minduntalan feltámadnak a lelkes emberek által indított mozgalmak a dunakanyari települések összekapcsolására a kultúra, a művészetek jegyében. Korábban az Ekszpanzió Kortársművészeti Társulás évente ismétlődő rendezvényei, a vele párhuzamosan működött Dunakanyar Művészeti Hetek a 2000-es évek elejétől összekapcsolták Váctól-Szobig a Dunakanyar településeit.
Most újra élednek azok az erők a fiatalabb korosztály aktív közreműködésével, akik egységes kulturális térnek tekintik a Duna balparti kanyarulatát. Ennek a mozgalomnak egy szép állomása az ANALÓG kert programsorozata, ami teljes mértékben civil kurázsival valósult meg a szépség és a szeretet jegyében. Köszönet és elismerés minden lelkes szervezőnek, de legfőképpen a házigazdáknak.

Köpöczi Rózsa

ANALÓG KERT – ÁTKELÉS, 1. nap, 2026. 08. 13. SZABADMAG kiállításNagy örömmel teszek eleget a megtisztelő felkérésnek, ho...
14/08/2026

ANALÓG KERT – ÁTKELÉS, 1. nap, 2026. 08. 13.
SZABADMAG kiállítás

Nagy örömmel teszek eleget a megtisztelő felkérésnek, hogy hat év után újra én nyissam meg a főnixmadárként feltámadt ANALÓG Kert kiállításait. A térben és időben kiterjedt, több helyszínen megvalósuló idei rendezvényfolyam annak a kezdeményezésnek a folytatása, melyet hat évvel ezelőtt Rainer Manyi és Miklós saját kertjükbe (Nagymaros, Német u. 4) álmodtak meg, kifejezve sokunk titkos vágyát, hogy beléphessünk egy elvarázsolt kertbe, ahol megtörténhet mindaz, ami a mai világban elveszni látszik, hogy elhiggyük, hogy a mindent elfoglalni akaró, mindent eltakaró virtuális valóságon túl még megvannak az igazi dolgok, az igazi emberek. Nehéz és fáradságos, de gyönyörűséges küzdelem ez. Ezért nagy öröm, hogy remélhetőleg sikerül az ÁTLKELÉS az új helyszínekre, új emberekhez. Az első stációban ideértünk a SZABADMAG kiállítótermébe. Ideértek az alkotók, a művek, ideértek a zenészek, az irodalmárok, de még visszahajózhatunk egy-egy napra az eredeti kertbe is.
A kert ősidők óta misztikus hely, fallal vagy kerítéssel, illetve sövénnyel körülvett, zárt terület. “Szentély, amelyben az idegen világ, emberi világgá szelídül. … Ennek megfelelően a kerteket számos civilizációban szent helyeknek tartották, a kozmosz és a harmónia, az élet és az öröklét szimbólumainak.” Valahogy erre éreztek rá vendéglátóink. „A kert a mi saját világunk, egy általunk teremtett és ellenőrzött világ. Rendezett és harmonikus univerzum, szemben a rendezetlen és diszharmonikus külső világgal”. – írta Hankiss Elemér. A Bibliában több helyen is olvashatunk szimbolikus kertekről. „A kert-metafora a Szentírás egészét átfogja, a teremtés kertjétől kezdve egészen a Getsemani kertig, illetve még azon is túl" (Fodor, 2005 )
De mit jelent az ANALÓG KERT? Az alapítók 2020 nyarán nyitották meg először házuk kapuit. Azóta is őrizzük a szép élményeket, zegzugos kertjük varázsát, ahol annyira otthon éreztük magunkat. Nagyon sokan vágyunk azóta is egyre abszurdabbá váló világunkban a valódi találkozásokra, az élő zenére, az eredeti művek élvezetére, a beszélgetésekre, az illatok, ízek élményére. Keressük az átjárókat, amiken keresztül talán lehetséges az ÁTKELÉS ezekre a szigetekre, analóg kertekbe, udvarokba, pedig az ÁTKELÉS sokszor veszélyes, mert valami ismeretlen felé tartunk, de érdemes kockáztatni. Így értünk ide, a Vasút utca 45-be, a SZABADMAG termeibe Pantali Bencéhez és a MIEGYMÁSBA Németh Zsófához. Köszönet nekik, hogy befogadták az átkelő csapatot, és köszönet a Dunakanyarban élő, a Dunakanyart szerető művészeknek, hogy elhozták műveiket. Többen már az első Analóg kertben is ott voltak. A rendezvényfolyam mindkét helyszínén találkozhatunk velük.
Óriási az igény arra, hogy a környéken élő alkotók megmutatkozhassanak, kiállíthassanak, találkozhassanak közönségükkel. Több nagyszerű kezdeményezés szökkent szárba az évek során, hogy teret adjon az alkotóknak. Kiemelném a „Kanyarban a kultúra” sokrétű kulturális misszióját Szabó Henrietta festőművész fáradhatatlan szervezésében, aki felkéri, számon tartja az alkotótársakat, a Nagymaros főterén található Kirakat Galériában kiállítási lehetőséget biztosít számukra, több platformon közzéteszi a művészek gondolatait, a róluk szóló méltatásokat. Idén ünnepli fennállásnak 5 éves jubileumát a verőcei Zsengélő Café, a hely, ami Verőce kulturális központja lett, falai folyamatosan helyet adnak a képzőművészek alkotásainak. Nem kis elfogultsággal, de megemlítem a jövőre 60. évfolyamát nyitó legendás Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolát a zebegényi Szőnyi kertben.
Szomorú de szép hagyomány, hogy jelen van köztünk sajnos már csak művei által Bálint Zsombor, a 2018-ban elhunyt nagyszerű alkotó, akinek sokszínű életművéből újabb és újabb rétegek kerülnek elő é felesége, Bálint Ildikó jóvoltából. Köszönet az átkelésért, azért hogy idetaláltak a Szabadmag termeibe műveikkel a kiállítók, Ekési Orsolya, Gužák Klaudia Avarka, Győrffy-Kovács Adrienn, Makáry István, M. Fodor Éva Németh Zoltán Pál, Schirmer Klára, Szabó Henrietta, Török Máté. Most újra élednek azok az erők a fiatalabb korosztály aktív közreműködésével, akik egységes kulturális térnek tekintik a Duna balparti kanyarulatát. Ennek a mozgalomnak egy szép állomása az ANALÓG kert programsorozata, ami teljes mértékben civil kurázsival valósult meg a szépség és a szeretet jegyében. Köszönet és elismerés minden lelkes szervezőnek, de legfőképpen a házigazdáknak, Rainer Máriának, Miklósnak, Pantali Bencének, Németh Zsófia Nórának és minden lelkes támogatónak, segítőnek. Élvezzük négy napon át a zenét a verseket, prózákat, a festményeket, grafikákat, a művészet áramlását.

Köpöczi Rózsa

Fotók: Robert Suto

KANYARBAN A KULTÚRA Székelyi Kati textilművész Ugyan nem a Dunakanyarban lakom, de egy régi, csoportos kiállításra való ...
11/08/2026

KANYARBAN A KULTÚRA
Székelyi Kati textilművész

Ugyan nem a Dunakanyarban lakom, de egy régi, csoportos kiállításra való meghívás, amelyet Bálint Zsombor szervezett, örökre meghatározta a „Maroshoz” való kötődésemet. Sokat beszélgettünk, megmutatta Nagymarost, mesélt az itteni életről, a Triptichon Galériában rendezett kiállításairól, aztán a családjáról is, így lassan már „marosinak” kezdtem érezni magam. Régi képzőművész barátaimat is ide hívtam, azóta rendszeres látogatói vagyunk ennek a különös és szép kis városnak.

Közben megismertem azt a lelkes, szeretetteli csoportot, amely egyre bővülve és színesedve, igazi közösséget alkotva, sok kulturális programot hozott létre itt. Örömmel látom, hogy maguk közé fogadtak engem is.

Eredetileg a MOME Textil szakán végeztem, abban az időszakban, amikor itthon a „kísérleti textil” legerősebb, legintenzívebb korszakát élte, például Velemben. Többször is részt vettem a Kísérleti Textilműhely munkájában, itt kerültem kapcsolatba a különféle, textilhez hasonlatos, rostalapú anyagokkal.

Munkáim során kialakítottam egy sajátos, egyéni technikát, amelyet azóta is használok, alakítok, továbbfejlesztek. Képeim kollázsok, vagyis egymásra rétegzett, ragasztott, különféle papírokból készülnek, amelyeket egyéni felületkezeléssel alakítok képekké.

Általában rendszeresen kiállítok, hol itthon, hol külföldön. Ennek egyik legfontosabb állomása az egy hónapos Római Akadémiai ösztöndíj és az azt követő római kiállítás volt. Nagy élményt jelentett számomra Róma világa, ahogy a régmúlt emlékei szervesen együtt élnek az ottani köznapi élettel. Néha ma is felbukkannak ezek az emlékek a munkáimban.

Munkáimat leginkább a kísérletezés hatja át, szeretek újabb és újabb papíranyagokkal és technikákkal próbálkozni. Kollázsaim nyersanyagául általában színes magazinok lapjait, reklámújságokat használok. Régóta izgat, hogyan lehet gátat szabni az emberre nap mint nap rázúduló reklámszemét áradásának. Hogyan lehet ennek ellenállni, legyőzni, ha másképp nem, hát belemártózva, átformálva megpróbálni nemessé tenni. Megfosztani eredeti funkciójától, és elemeit vizuális jelekké transzponálni.

Az alkotófolyamatban az anyag átalakításába fektetett szellemi és fizikai energia meghatározó számomra. A kis elemekből való építkezés során, amikor ezek úgy nyerik el értéküket, hogy egy rendszer részeivé válnak, összeáll az EGÉSZ.

Székelyi Kati bemutatkozásra kérte: Szabó Henrietta

160 éves a Fővárosi Állat -és Növénykert, ezt a jeles dátumot augusztus 8-9-én  születésnapi hétvégével, programokkal ün...
08/08/2026

160 éves a Fővárosi Állat -és Növénykert, ezt a jeles dátumot augusztus 8-9-én születésnapi hétvégével, programokkal ünnepli az intézmény 🎂
MNMKK-Iparművészeti Múzeum ezen alkalomból Gorka Géza (1894-1971) gazdag életművéből a háztáji és egzotikus állatokról mintázott kerámiáival köszönti a főváros állatkertjét!

https://www.imm.hu/hu/news/view/532?fbclid=IwdGRjcATj_wpjbGNrBOP_B3Bkb2YBZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMzUwNjg1NTMxNzI4AAEeVoV6WWvZwgRimv0TW_GuUHMS7AbcM7CaC7h35MGylXM2V4LLpDDKEk42MYw_aem_4ITX-xPwWysGTuJFaEmRGg

KANYARBAN A KULTÚRAMakáry István (1962)Csak a rend kedvéért írom a születési dátumot, mert a környékben lakik idősebbik ...
07/08/2026

KANYARBAN A KULTÚRA
Makáry István (1962)

Csak a rend kedvéért írom a születési dátumot, mert a környékben lakik idősebbik fiam a családjával ugyanezzel a névvel, csak ő 1991-es. A másik fiam is errefelé lakik a menyasszonyával, ő 1992-es születésű.
Láthatjátok, milyen fontosak a dátumok nekem, de ennél még fontosabb, hogy életem főművének a családomat tartom! De ez megérne egy kisebb nagyobb elbeszélést is! Ez most itt elmarad! Sokan ismertek minket, 10 évet éltünk Nagymaroson. A gyerekek, az iskola, a sport, a sörözések, bulik, síelések megannyi felejthetetlen közösségi élményünk volt, ami ma is ideköt Nagymaroshoz. Ismertetek, mint művészt, barátot, de elsősorban grafikust, aki a feleségével és Balaskó Jenővel évekig csinálta a Nagymaros újságot. Ismeritek a volt házunkat a Fő tér 2-ben, ahol sokan megfordultatok és egy-két tényleg felejthetetlen órát töltöttünk együtt. Egyébként kamaszkorom óta kötődök Nagymaroshoz. A Sóhegy-Dűlőben apám elsők között vásárolt budapestiként telket és építette fel a Lada faházát. Röviden ennyire vagyok nagymarosi. Régen ez gyüttment kategóriának számított volna.

Nem lettem se mérnök, se jogász, se orvos, amit atyám jó szívvel, családi hagyomány gyanánt keményen erőltetett. Ez egy másik regény témája! Viszont elvégeztem az Iparművészeti Főiskolát 1991-ben grafikusként, látványtervezőként.

Kiállítások, szakmai életút
1987: Magyar Fotográfia - 1987 Műcsarnok, Budapest – csoportos kiállítás
1990: East Meets West, Kísérleti Film és Video fesztivál – (Essen, Németország), Berühmte Sehenswert díj
1991: Szigetvár, Kísérleti Film és Video fesztivál – Látvány fődíj
1992 – 1996: Nemzetközi Reklámügynökségek – grafikus, art director, creative director
1996-tól: Makáry Stúdió Kommunikációs Kft. – Alapító, kreatív igazgató (Országos arculatok és kampányok, többek között: MOL, Hungária Biztosító, OTP, AMC, Magyar Turizmus ZRt., Debreceni Filharmonikus Zenekar)
2019: Solymár Művelődési Ház - Önálló Fotó Kiállítás
2022: Váci Tavaszi Fesztivál – Feleségemmel M. Fodor Évával közös képzőművészeti kiállítás
Napjainkban: Mentor és független képzőművész

Egy lehetséges túlélési szabályt kezdek érezni. Dolgozni, alkotni és újra és újra! Ez szabadítja fel a legtökéletesebb, legtisztább energiákat, katarzist hoz, boldoggá tesz!

Köszönöm a lehetőséget a szervezőknek!

Makáry István
Képzőművész, grafikus, látványtervező
Születési év: 1962

Tanulmányok:
• 1991: Magyar Iparművészeti Főiskola – Grafika és látványtervező szak

Szakmai életút:
• 1992 – 1996: Nemzetközi reklámügynökségek – Grafikus, Art Director, Creative Director
• 1996-tól: Makáry Stúdió Kommunikációs Kft. – Alapító, kreatív vezető (Országos arculatok és kampányok: MOL, Hungária Biztosító, OTP, AMC, Magyar Turizmus ZRt., Debreceni Filharmonikus Zenekar)
• Napjainkban: Mentor és független képzőművész

Fontosabb kiállítások és díjak:
• 1987: Magyar Fotográfia 1987 – Műcsarnok, Budapest (csoportos tárlat)
• 1990: East Meets West Kísérleti Film és Video Fesztivál (Essen, Németország) – Berühmte Sehenswert díj
• 1991: Kísérleti Film és Video Fesztivál (Szigetvár) – Látvány fődíj
• 2019: Önálló Fotókiállítás – Solymár, Művelődési Ház
• 2022: Váci Tavaszi Fesztivál – Közös képzőművészeti kiállítás a M. Fodor Évával, feleségemmek
• 2026: Átkelés – Csoportos képzőművészeti kiállítás

Makári Istvánt bemutatkozásra kérte: Szabó Henrietta

Képek: 100 x 70 cm-es és 2 db 70 x 50 cm-es giclée nyomatok Dibound lemezre kasírozva

KANYARBAN A KULTÚRAFekete Ildikó Népművészet Ifjú Mestere, Junior Prima díjas hímestojás-festőBár alcsútdobozi vagyok, a...
06/08/2026

KANYARBAN A KULTÚRA
Fekete Ildikó Népművészet Ifjú Mestere, Junior Prima díjas hímestojás-festő

Bár alcsútdobozi vagyok, anyai ágon több generáció óta ott él a családom, Nagymaroshoz mégis különleges szálak fűznek. A kapcsolat az I. Nagymarosi Hímestojás Konferencia révén indult, ahol meghívott előadóként a honti hímeseket mutattam be az érdeklődőknek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad majd ez a téma: a konferenciát megelőzően öt éve készítettem utoljára honti hímeseket, akkor az Élő Népművészet pályázatra, ahol ezüst oklevelet kaptam értük.
Most azonban újra elővettem a mintákat, és az előadásra készülve ismét elkezdtem rajzolni, tervezni, színekkel kísérletezni. A honti motívumok iránti szeretetem teljes erővel visszatért, és még most, hónapokkal később is ez a téma foglalkoztat.
A konferencia során sok helybélivel is megismerkedtem, mindenki rendkívül kedves és nyitott volt, nagyon jól éreztem magam a településen. Olyannyira, hogy azóta többször is visszatértem: néhány lelkes tanítvány mellém szegődött, és Nagymaroson tartok nekik haladó tojásíró kurzust. Így a város nemcsak szakmai, hanem személyes szempontból is fontos hely lett számomra.

A tojásírással még kisgyermekkoromban találkoztam, egy húsvéti vásáron a Néprajzi Múzeumban. Édesanyámmal ott tanultuk meg a technikát, és annyira megszerettük, hogy otthon évről évre száz tojást is megírtunk együtt. Körülbelül tizenhat éves voltam, amikor először éreztem azt, hogy valóban elégedett vagyok egy általam készített hímes tojással — onnantól kezdve folyamatosan alkotok.
A tojásírás számomra ma is elsősorban szenvedély, civilben szoftvertesztelőként dolgozom. Mégis, amikor csak időm engedi, új mintákat, tájegységeket kutatok fel, és fontosnak tartom, hogy a tudásomat továbbadjam másoknak is. A tojásírás így vált az életem meghatározó, alkotó részévé.

A COVID előtti években rendszeresen voltak hazai kiállításaim húsvét környékén. A legtöbb Budapesten, a Duna Palotában valósult meg, de bemutatkoztam Cegléden, Zalaegerszegen és Esztergomban is. Ezekre az alkalmakra általában egy mintegy ezer darabból álló gyűjteményt vittem, amelyen keresztül különböző magyar tájegységek hímes hagyományait mutattam be.
Később egy nagyobb kiállítással New Yorkban is megjelentem, a Magyar Házban. Ez mérföldkő volt számomra, és azóta a Tulipán Foundation meghívására többször is visszatértem kisebb, de annál jelentősebb eseményekre. Több alkalommal szerepeltek a hímes tojásaim a Matematikai Múzeumban (MoMath), ahol az amerikai közönségnek mutathattuk be a magyar kultúrát — matematikai megközelítésben, hiszen ez illeszkedik a múzeum profiljához és a látogatók érdeklődéséhez.
Emellett volt kiállításunk a New York Botanical Garden tavaszi programjaihoz kapcsolódva is, ahol a tulipános motívumok kerültek a középpontba. Ezeken az eseményeken a látogatók elsősorban a workshopok és előadások miatt érkeznek, de a kiállítás mindig különleges élményt ad számukra. Vannak olyan résztvevők, akik az évek során minden egyes foglalkozásunkra visszatértek — ez számomra a legnagyobb visszajelzés.
A „korszakaim” így elsősorban a helyszínekhez és a közönséghez kötődnek: a hazai nagy gyűjteményes bemutatóktól eljutottam a nemzetközi, tematikus, gyakran interaktív programokig, ahol a magyar népművészetet új kontextusban, új közönség előtt mutathatom meg.

Több rangos szakmai elismerésben is részesültem az elmúlt években. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet, amely augusztus 20-a alkalmából adományozható állami kitüntetés. Úgy érzem, ez a díj különösen nagy felelősséget és megtiszteltetést jelent.
Azt szoktam mondani, hogy amit 35 éves korig meg lehet szerezni, azt sikerült is elérnem: Junior Prima díjas alkotó vagyok, emellett népi iparművész, Magyar Kézműves Remek díjas, és tíz évvel ezelőtt a Gránátalma díjat is elnyertem az Élő Népművészet pályázaton. Tavaly pedig a Mesterségek Ünnepén Borbély Jolán díjjal jutalmaztak, ami szintén nagyon sokat jelent számomra.
Nemzetközi díjam ugyan nincs, de számomra az egyik legnagyobb visszaigazolás, hogy évről évre engem kérnek fel a New York i húsvéti programok lebonyolítására. Az, hogy a szervezők újra és újra visszahívnak, azt üzeni: amit csinálok, az értékes, működik, és nem szabad megállni — folytatni kell.

Alkotóként az motivál a legjobban, hogy kétszer ugyanazt nem szeretem megcsinálni. Mindig új kihívásokat keresek: ez lehet egy új tájegység feldolgozása, egy régi motívum újragondolása, vagy éppen egy teljesen más nézőpont kipróbálása. Az utóbbi években különösen foglalkoztat a geometriai szemlélet: hogyan lehet a hagyományos mintákat matematikai logikával, szerkesztési elvekkel megközelíteni.
Emellett nagyon szeretek olyan témákhoz kapcsolódni a hímesekkel, amelyek elsőre távolinak tűnnek a népművészettől. Ilyenek a különböző alkalmakra, évfordulókra készült tojások, vagy éppen a legutóbbi munkám, az Artemis II űrrakéta kilövésére készült hímes tojás. Hiszem, hogy a népművészet élő és rugalmas: képes kapcsolódni a jelen nagy történeteihez, miközben megőrzi a gyökereit.
Számomra az alkotás lényege a folyamatos felfedezés — új minták, új gondolatok, új összefüggések keresése. Ez tartja életben a hagyományt, és ez adja az alkotói öröm legmélyebb részét.

Rengeteg régió és ország hagyományos hímese vár még arra, hogy felfedezzem és megismerjem. Nagy álmom, hogy egyszer — talán idősebb koromban — elmondhassam: ismerem egész Európa hagyományos írott tojásait. Ettől még messze vagyok, de minden új minta, minden új tájegység egy lépéssel közelebb visz ehhez.
A megszerzett tudást soha nem tartom meg magamnak. Örömmel osztom meg mindenkivel, aki tanulni szeretne tőlem, és igyekszem minden lehetséges fórumot megragadni: legyen az egy egyszeri workshop, egy hosszabb kurzus, vagy akár csak egy közösségi médiás követés. Ha valaki ott talál új ismeretekre, az számomra ugyanolyan öröm.
Nem titkolt vágyam egy új könyv megírása is. A jelenleg megjelent kötetem, a Viasszal írt üzenet sokakat inspirált a magyar minták készítésére — itthon és a tengeren túl is egyaránt. Nagyon remélem, hogy a jövőben is írhatok hasonló művet, amely továbbviszi a hagyományt, és újabb alkotókat ösztönöz.
Számomra a jövő a felfedezésről, a tanításról és a hagyomány élő továbbadásáról szól — lépésről lépésre, mintáról mintára.
linkek:
https://www.himesek.hu/
https://www.facebook.com/himesek.hu/
https://www.instagram.com/himesek.hu/
https://www.youtube.com/

Fekete Ildikót bemutatkozásra kérte: Szabó Henrietta

Cím

Nagymaros
2626

Telefonszám

+36302982643

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Kanyarban a kultúra új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Kanyarban a kultúra számára:

Parancsikonok

Megosztás