A nevem Donkó Zsófia, hobbivarrónő és kelta hárfás vagyok. E két, igen különböző hobbimat pedig összefűzi a középkori, azon belül is a reneszánsz Magyarország művészetének, viseletének megismerése, bemutatása iránti szenvedélyem.
Először is, hogy teret adjon az általam készített 15. század végi férfi és női viseletrekonstrukcióknak, illetve az ezekről készült képeknek, videóknak.
Immár 6 éve vagyok a Debreceni Történelmi Korok Hagyományőrző Egyesület tagja, s ez idő alatt számos különböző társadalmi réteg öltözetét ismerhettem meg és kelthettem életre.
Viseletrekonstrukciós munkámat tanulásvágy, pontosság, és - bár tudom, lehetetlen - tökéletességre való törekvés jellemzi. A legtöbb ember talán bele sem gondol, mennyi kutatást igényel egy-egy viselet elkészítése. Ahhoz, hogy minél pontosabb képet kaphassunk az általunk megjeleníteni próbált személy öltözködéséről, ismernünk kell az adott kultúrára jellemző divatot és a választott társadalmi réteg sajátos szokásait. Ehhez pedig szükséges minél több akár mai, viseletekkel foglalkozó könyv, akár a középkorból ránkmaradt lelet, freskó, szobor, hóráskönyv, kódex, stb. tanulmányozása. A különböző források elemzése és összevetése, s az így nyert ismereteink összegzése tehát létfontosságú pl. a megfelelő szabásminta elkészítésében, anyagválasztásban, fejfedők, díszítőelemek, kiegészítők kiválasztásában.
Érdemes tehát egy - bármelyik korszakból való - igényes viseletet látva nem csak annak szépségén, vagy éppen furcsaságain elgondolkodni, hanem fejet hajtani az elkészítésére szánt időnek, energiának, valamint a szükséges tudásnak.
Másodszor pedig szerettem volna. hogy a várakban, történelmi fesztiválokon való hárfás jelenlétem követhetővé váljon a középkori zene kedvelőinek.
5 éve vettem először kezembe ezt a hangszert, szerelem volt ez első látásra (hallásra?). Mai napig emlékszem az első óráimra, milyen áhítattal tudtam hallgatni akár azt is, ahogy a többi tanuló gyakorol, s ügyetlenkedve újra és újra lejátssza ugyan azt a néhány ütemet. S arra is, milyen csodálattal hallgattam 2 éve Sasha Boldachev koncertjét a Gödöllői Királyi Kastélyban. Gyönyörű volt. Az egész koncert alatt folytak a könnyeim a boldogságtól és a hálától.
Szerelem hát ez, mely sokszor keserédes: rengeteg örömöm van a zenélésben, minden új darab tanulása izgalmas utazás, az első előadása pedig mindig félelemmel vegyes büszkeség. Mégis, rengetegszer tapasztalom meg, milyen kevéssé ismert hazánkban ez a hangszer. Keveseknek adatik meg, hogy élőben hallhassák, és még kevesebbeknek, hogy megtanulják megszólaltatni. Végtelenül hálás vagyok, hogy lehetőséget kaptam elsajátítani ennek a varázslatos hangszernek a használatát - ha csak amatőr szinten is.
Éppen ezért, fontos célom az, hogy minél több emberrel megismertessem és megszerettessem ezt a hangszert. Minden alkalommal nagy örömmel tölt el, ha mellém ülnek miközben játszom, a darab után pedig pár szót váltanak velem a hangszerről, a középkori - vagy éppen a kelta - zenéről. Ígyhát remélem, hogy az elkövetkező években lesz lehetőségem mégtöbb rendezvényre ellátogatni az én “Kedvesemmel”, s megajándékozni pár perc békével és megnyugvással az arra érkezőket.
Averlea ~ Donkó Zsófia
