01/08/2016
Drága Zsófia Berze, Zsófika!
Minden szót nehezen írunk most le, hiszen elfogytak, megrendülten állunk, válaszokat keresve, ürességet érezve.
Nem tudunk búcsúzni, hiszen annyi az emlék, a fontos közös pillanat.
A sok-sok személyes élmény, ahogy kislányból nagylány lettél, ahogy bebizonyítottad, hogy a színház iránti szereteteddel, a kitartásoddal, lelkesedéseddel, kreativitásoddal, ízléseddel, sokoldalúságoddal, és az elbűvölő személyiségeddel mennyi mindenre képes vagy és hogy ahol megfordultál ott szeretetre találtál.
Amikor megismertelek, én 'vigyáztam' rád, később te tanítottál engem, olyan sok mindenre. Az irántad érzett szeretetünk örök, a számos fontos közös pillanat is.
Eszünkbe jutnak színházi fotóid, amik mindig valami olyat mutattak meg, amit csak egy olyan fotós szeme lát aki szereti, ismeri és érti amit néz. Néhány közös munkánk, amire nagyon készültünk és végül megvalósítottuk. Annyi jót tettél, alkottál, másokért, a színházért és mindezek itt maradnak nekünk örökre.
Szívdobogva gondolunk Rád, köszönjük, hogy ismerhettünk, a szorító ölelésedet soha el nem felejtve gondolunk rád örök szeretettel! Annamari és Dani
