04/10/2025
Új irány vagy régi kerékvágás? Csehország választ!
Sorsdöntő parlamenti választás vár Csehországra a mai napon. Négy év kormányzás után meginogni látszik a Petr Fiala vezette jobbközép koalíció, miközben az ellenzéki Andrej Babiš (volt miniszterelnök) mozgalma, az ANO toronymagasan vezet a közvélemény-kutatásokban. A tét nagy: folytatódik-e a jelenlegi nyugatbarát irányvonal, vagy a cseh politika jobbkanyarhoz érkezik – csatlakozva a közép-európai Orbán-Fico-tengelyhez? Gönczi Róbert kollégám elemzése.
Európai tét és választási esélyek
A 2025. október 3-4-én esedékes voksolást egész Európa feszült figyelemmel kíséri. Andrej Babiš – akit sokan „cseh Trumpnak” neveznek – visszatérhet a hatalomba, miután 2017–2021 között már volt kormányfő. Az ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója) jelenleg ~30%-on áll, mintegy 10 százalékponttal megelőzve a Fiala-féle hárompárti SPOLU koalíciót. A liberális Polgármesterek és Függetlenek (STAN) és a Kalózpárt támogatottsága 10% körüli. Összesen hat politikai erőnek van bejutási esélye a prágai parlamentbe.
Brüsszelben attól tartanak, hogy Csehország a választás után – a magyar és a szlovák vezetéshez hasonlóan – EU-kritikus hanggá válhat a migráció, Ukrajna-támogatás vagy klímapolitika terén. Michael Ashcroft brit elemző szerint Babiš győzelme „aggasztó trendbe” illeszkedne, és közvetve gyengítheti az egységes nyugati fellépést Oroszországgal szemben.
Több szakértő szerint azonban az új Orbán forgatókönyv korántsem biztos. Babiš valóban szorosabbra fonta kapcsolatait a jobboldali vezetőkkel – kilépett az európai liberális frakcióból és csatlakozott Orbánék patrióta pártcsaládjához –, de a cseh ellenzéki vezető alapvetően pragmatikus üzletember. „Ezek a vészjóslatok gyakran inkább kampányfogások, a valóság jóval árnyaltabb” – véli Vit Hloušek politológus, rámutatva, hogy az ANO-nak nem célja kivezetni Csehországot sem az EU-ból, sem a NATO-ból. Szerinte Babiš „inkább ugat, mint harap”: odahaza harciasan bírálja Brüsszelt és változást ígér, ám várhatóan nem lenne olyan szigorú, mint Orbán vagy Fico, és kormányfőként együttműködőbb lenne az EU-ban.
Babiš-i ígéretek vs. kiábrándult kormányzás
Babiš kampányüzenete egyszerű: „jobb életet az embereknek”. Az ANO megélhetési fókuszú programot hirdet, ígérve az energiaárak megszelídítését, adócsökkentést, sőt a nyugdíjkorhatár leszállítását is. Ezek a fogadkozások sok cseh számára vonzók a magas infláció és rezsiköltségek árnyékában. Babiš-t ráadásul évek óta korrupciós és összeférhetetlenségi vádak kísérik – 2019-ben negyedmillió tüntető követelte a lemondását –, hívei szerint azonban politikai támadásról van szó. Csakhogy a kormányoldal szerint mindez fedezet nélküli felelőtlenség: Petr Fiala figyelmeztet, hogy az ANO osztogatása adósságspirálba taszítaná az országot. Fiala hárompárti koalíciója – a jobbközép ODS, a kereszténydemokrata KDU-ČSL és a liberális TOP09 szövetsége – eddig kemény megszorításokkal faragta le a költségvetési hiányt és erősítette a honvédelmet.
A választók jelentős része mégsem értékeli ezeket az eredményeket. A reálbérek csak idén kezdtek újra növekedni, az élelmiszerárak pedig ~20%-kal magasabbak Csehországban, mint Lengyelországban. A közvélemény mindössze 15%-a elégedett a politikai helyzettel. Sokan kiábrándultak a „progresszív” kormányból, amelyet azzal vádolnak, hogy elitista ügyekkel foglalkozik a hétköznapi gondok helyett. A koalíció ráadásul belső feszültségekkel terhelt (botrányok a STAN-nál, népszerűtlen adóötletek a Kalózoknál), és részben szét is hullott. Fiala így kampányában főleg riogatással próbálja egyben tartani táborát: szerinte „a demokráciát és a nyugati orientációt” félteni kell, ha Babiš a szélsőségesekkel jutna hatalomra. Koalícióra lépni Babiš-sal nem hajlandó – szögezte le, mondván „nem lehet támogatni valakit, aki Orbán szövetségesévé vált az EU-ban”. Odáig ment, hogy Babiš-t „Orbán bábjának” nevezte, emlékeztetve: a szociáldemokraták beleroppantak, amikor korábban koalícióra léptek az ANO-val.
Koalíciós kényszer: merre tovább?
Mivel a Babiš-féle ANO várhatóan toronymagasan nyeri meg, az igazi kérdés a kormányalakítás. Egyetlen párt sem szerez többséget, így koalíciós alkukra kényszerülnek. Babiš előtt két út áll: vagy talál mérsékelt partnereket középről, vagy a politikai perem erőire támaszkodik. Az előbbi nehéz, mert a SPOLU, a STAN és a Kalózok egyaránt kizárták az összefogást az ANO-val. A kulcs így a kisebb ellenzéki pártok szerepe.
Két protestpárt is bejuthat a parlamentbe: a jobboldali radikális Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) (~10-12%), amely népszavazást akar Csehország EU-tagságáról, és a kommunista-szociáldemokrata gyökerű Stačilo! („Elég!”) patrióta baloldali tömb (~7-8%), amely Brüsszel- és NATO-szkeptikus retorikát visz. Rajtuk kívül a zöldpolitikát elutasító Motoristé sobě (Autósok Magukért) mozgalom is a küszöb környékén mozog.
Egy ANO–SPD koalíció éles unióellenes fordulatot hozna, ám erre csekély az esély: Babiš és Petr Pavel elnök is kijelentették, hogy EU/NATO-ellenes fordulatnak nincs helye. Valószínűbb egy kisebbségi ANO-kormány, amely kívülről szerez támogatást az SPD-től és/vagy a Stačilo!-tól. Így Babiš megőrizheti mérsékelt imázsát, elkerülve a nyílt koalíciót a szélsőségesekkel, miközben bizonyos ügyekben számít a szavazataikra. Ennek persze ára lenne néhány politikai engedmény (például keményebb hangnem Brüsszel felé vagy nagyvonalúbb költekezés), cserébe viszont stabil kormány alakulhat.
A cseh választás nemcsak Prága, hanem egész Európa jövőjére is hat. A szavazók döntése megmutatja, hogy a pragmatikus Babiš melyik arcát mutatja majd: a Brüsszelt ostorozó „lázadót” vagy az óvatosan egyensúlyozó államférfit. Lehet, hogy egy új közép-európai erőviszony kezdetét látjuk, de az is előfordulhat, hogy Csehország jobbra fordulása végül inkább stílusbeli lesz, semmint rendszerszintű – az ország továbbra is szilárdan a Nyugathoz tartozik, csak épp egy új hangot visz a közép-európai kórusba.
