14/08/2023
Életem egyik legmeghatározóbb 6 éve volt az elmúlt időszak. Az IDEGEN-nek nagyon sokat köszönhetek és azért így írom, mert nem csak a 3 csodálatos embernek akikkel egy színpadon állhattam nagyon különleges helyeken. Mindenkinek köszönöm aki a közönség soraiból hatalmas energiát adott nekünk, a stábnak akik nélkül, csak néma figurák lettünk volna a sötétben.
Ők mind az IDEGEN.
És köszönöm, hogy megismerhettem önmagam és talán ezért nem lehettem már IDEGEN, miközben életem végéig az maradok. - Ádi
Persze már megint rám kellet várni... Ne haragudjatok. Azért nem kommunikáltunk eddig mert az én írásom váratott magára. És attól tartok, hogy amit most olvasol az is csak időhúzás, ugyanis minden szándékom ellenére nem tudom, hogy mi történt. Lehet ez a leckém amit meg kell tanulnom a történtekből? Vagy lehet, hogy ez másé? Ezt még nem tudom. És nem is ez a lényeg. Ami biztos, hálás vagyok a zenekarnak, és a közösségnek, hogy hat éven át kísérte szeretgette és elfogadta a bennem lévő éneket. Elfogadta annak ami, így lehettem kendőzetlenül önmagam rossz érzések nélkül, társaságban, nem csak otthon a kisszobámban. Ami a legnagyobb kincsek egyike manapság, mindenkinek szívből kívánom! Szóval itt vagyok most énekkel zene nélkül. A mániákusan túlzó énemet próbálom a leghalkabbra venni. Nehogy olyan szavakat hányjon ki magából mint a kivérzett, vagy bevégeztett mert az nagyon ciki lenne, a komolytalan énem szerint énekes dalszerző kihasználatlanság miatt ingyen elvihető, a gyermeki énemnek valaki belcsinált a gatyájába, és a bennem lévő szív vigasztalja az észt, hogy valami új kezdődik mind a négyünk életében, amihez mindenkinek sok sikert és boldogságot kívánok. A régi így amennyire tud sértetlen marad és ez jó.
Szóval zene nélkül, nagy a hangzavar itt bent. Remélem, hogy újra össze állok dalokká.
Köszönöm, hogy ami történt, az veletek történt. Fantasztikus embereknek játszhattunk, erre halálomig büszke leszek. De rossz volt ezt megírni! Lássuk még egymást!
- Oli
Mindenkinek nyitja egy kulcs a lelkét. Az is előfordulhat, hogy más és más időszakokban, más és más
kulcs illik a zárba. Mindig igyekeztünk egymás kulcsaira figyelni, úgy érzem, hogy ez az egységünk
egyik legnagyobb ereje, még ha ezt a kulcsot sokszor nem is olyan egyszerű, vagy gyors megtalálni.
Van, hogy ez a kulcs szinte mindannyiunknál ugyanaz, de olyan is előállhat, amikor bármennyire
szeretnénk, ha sajátunk is nyitná a másikét, mégsem illeszthető egészen össze.
Ádi döntését követően szembe kellett néznünk az eddig halogatott feladatainkkal, az emberi
kapcsolatainkra vonatkozólag is. Úgy éreztem, hogy az őszinte és lendületes továbbhaladáshoz
szükségszerűvé vált, hogy egy időre biztosan teret hagyjunk egymásnak, saját kulcsaink
megtalálásához, hogy aztán később lehetőséget adjunk arra, hogy újra találkozhassunk egy, még meg
nem tapasztalt, új helyzetből.
Amit együtt, Veletek összegyűjtöttünk, már biztosan maradandó és végigkísér egyaránt minket és
Titeket is. Hálás vagyok mindazért, amit megélhettünk, megtapasztalhattunk és tanulhattunk
egymástól, Tőletek, hiszen ez az út nem csak a miénk. Sem Nélkületek, sem azok nélkül a szakmai
szereplők nélkül nem sikerült volna ilyen közösséget kovácsolnunk, akik szépen lassan segítő
barátokká válva, mindvégig bizalommal, hittel, támogatással és feltétlen szeretettel fordultak felénk.
Meggyőződésem, hogy egyikünk sem szeretne felégetni mindent magunk mögött, de annyi biztos,
hogy egy időre most levesszük a mezt. Békében járjuk útjainkat külön-külön, alakunkra vigyázva,
hogyha úgy adja az élet, még csinosak lehessünk benne újra : ) - Olcsa
Nem szeretem az örökké szót (talán nem is létezik), mégis valamiért pár dolog kapcsán töretlenül hittem benne. Ilyen például az IDEGEN és az IDEGEN bennem. Valami nagyon fontosat és jót kerestünk négyen együtt amiről azt feltételeztük, hogy mindannyiunknak a legjobb és a legfontosabb.
Megszámlálhatatlan pillanat ahol egy közös metszetben léteztünk, viszont ebben a pillanatban négyünk halmaza nem metszi egymást.
Nem metszi annyira, hogy abban közösen alkotni tudjunk. Hogy ez örökre így marad-e? Nem tudom.
Óriási hálával tartozunk a figyelmetekért!
Köszönjük! - Domi
