24/05/2026
1986. március 22-én a Budapest Kongresszusi Központ színpadán zenei történelem született. Száz cigányzenész egyszerre szólaltatta meg hangszerét, hogy a magyar cigánymuzsika páratlan gazdagságával és lenyűgöző virtuozitásával varázsolja el a közönséget. A könnyekkel és vastapssal fogadott bemutatkozás nemcsak egy különleges koncert volt, hanem egy új korszak kezdete is: megszületett a világon egyedülálló 100 Tagú Cigányzenekar, amely a magyar zenei kultúra egyik legfényesebb jelképévé vált.
Ma már a zenekart Magyar Örökség Díjjal, Hungarikum címmel, Guinness-rekorddal és Örökség Serleg díjjal is kitüntették, miközben tagjai számos rangos egyéni művészeti elismerés birtokosai. A 100 Tagú Cigányzenekar így nemcsak a magyar cigányzene hagyományainak őrzője, hanem a magyar kultúra egyik legismertebb nagykövete is szerte a világon.
A muzsikustársadalom legnagyobb művészei mind megfordultak a zenekarban, és tagjai voltak ennek a páratlan közösségnek. Generációkon átívelő művészdinasztiák, legendás prímások, szólisták és virtuóz muzsikusok adták tovább egymásnak azt a tudást, szenvedélyt és hagyományt, amely a 100 Tagú Cigányzenekart világhírűvé t***e. A zenekar mindig is a legkiválóbb magyar cigányzenészek találkozási pontja volt, ahol a tradíció és a művészi kiválóság egyedülálló egységben él tovább.
Danyi Lőrinc Róbert
elnök, művészeti igazgató
www.100tagu.hu
Legyen még ráadás!
Most 100 cigányzenész szeme a muzsikálás örömétől csillogott, de lent a nézőtéren, a hallgatóság között bizony sokan könnyezve adták át magukat a lenyűgöző hatásnak.
Történt pedig mindez 1986. március 22- én a Budapest Kongresszusi Palotában.
Zenei nagyhatalom...
Azt, hogy Magyarország — Bartók, Kodály hazája a zenei nagyhatalom, sehol a világon nem vitatják. Legfeljebb az érvek különböznek, melyekkel hazaiak és külföldiek bizonygatják, hogy a kis Magyarország a zene sokféle területén mutatkozik „világszínvonalúnak”. Vitathatatlan, hogy sok millióan szeretik a magyar cigánymuzsikát. Különösen azok, akiknek módjuk volt a kor legkiválóbb cigányzenészeit, prímásait, együtteseit megismerni, játékukat hallgatni.
Ez vezette azokat, akik elhatározták, hogy egy olyan együttest szerveznek, amilyen még nem volt. Pontosabban, amire eddig még nem volt lehetőség.
Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy bárki felmérje, mekkora és milyen nehéz feladat a 100 legjobb magyar cigányzenészt összehozni. De végül is megszületett a Budapest Cigányzenekar, hogy első bemutatkozásával már teljes sikert arasson
Jó a jók között
Az előadásig végzett munkáról Boros Lajossal, a Budapest Cigányzenekar elnökhelyettesével, vezető prímásával beszélgetünk.
Szinte megoldhatatlannak tűnt, hogy azonos időben 100 zenész annyira szabad legyen, hogy eredeti műsorral készülhessünk fel a bemutatkozásra. A szervezés nehéz feladatát dr. Gyenes József vállalta, olyan lelkesedéssel, hogy mindenki megért***e a soha vissza nem térő lehetőséget.
— Hogyan sikerült kiválogatni az együttes tagjait?
— A nagy zenekar alapja négy együttes: az Állami Népi, a Duna, a Honvéd, és a KISZ Központi Művészegyüttes. De bekerülhettek mások is, úgy mondhatnám, hogy a legjobbak a jók közül. Ennek biztosítéka, hogy mi többnyire nagyon jól ismerjük egymást, és a tapasztaltabbak, idősebbek állandóan figyelemmel kísérik a többieket, a fiatalabbakat. Az igazán nagy feladat a műsor-öszszeállítás volt, szerencsére azonban a zeneszerzők közül néhányan gondoltak arra, hogy igazi bravúrszámokból is válogathassunk. Ahhoz persze, hogy a 100 tagú együttes kihasználhassa a nagy zenekari lehetőségeket, sokszínű programmal akartunk kiállni, és mindenki vállalta a lelkiismeretes felkészülést is. Már a kottamásolás is hatalmas munka volt, és nem kevesebb, mint 23 próbát tartottunk a bemutatkozás előtt. A siker fő részese Berki László művészeti vezető,aki nagyszerűen fogta össze az együttest.
Felgördül a függöny
A Kongresszusi Központ zsúfolásig telt nézőterén szinte megáll a levegő, amikor felgördül a függöny. Lenyűgöző a látvány: a 100 cigányzenész szmokingban. A hangzás pedig szó szerint leírhatatlan — azt hallani kell! Ilyent még a magyar cigányzenéért rajongók sem hallottak! És ez látszik is a nézők áhítatos arcán, ahogy a klasszikus és bravúros számokból álló programot követik.
A szünetben a nézők egymás szavába vágva próbálják megfogalmazni az élményt. A lényeg, hogy alapvetően más így, hangversenyszerűen a cigánymuzsika. Különösen, ha ilyen egyedülálló összeállításban szólal meg.
Aztán, amikor a második rész elején ismét felmegy a függöny, újra felcsattan a taps: a 100 tagú együttes igazi magyaros öltözékben zendít rá: a számtalan hegedűs, furulyás mellett 8 bőgős és 8 cimbalmos, ami alapvetően megadja a zene sajátos, magyaros ritmusát, hangzását.
És mindehhez 15 kiváló prímás, közülük is — legjobbak a jók közül — Berki László és Boros Lajos vezető prímások. Nehéz megállapítani, hogy kinek van nagyobb sikere. Illetve egy pöttöm gyerekemberke, Szomora Palika, a kis prímás valóságos csodát művel apró hegedűjével: ragyogó játékán túl olyan kapcsolatot teremt a közönséggel, amire csak egy ilyen kivételes prímáspalánta képes.
— Ennyi idős lehettem én is — emlékezik Boros Lajos —, amikor a világhírű 36. Rácz Laci zenekarában játszottam. Különben tudni kell, hogy a prímás nemcsak dísz a zenekar élén. Ő a karmester, és az együttes minden prímás vezetésével másképp szól. Az igazsághoz tartozik, hogy a cigánymuzsika este szól igazán, de úgy éreztük, hogy ott, a hatalmas színpadon mindkét előadáson együtt volt velünk a közönség — fogalmazta meg benyomásait Boros Lajos, akit idén választottak meg "prímáskirálynak."
Ország-Világ 1986.
