11/08/2026
Kedves Duró Dóra!
Mi nem ismerjük egymást személyesen. És mivel a világ nagyobb dolgait illető kérdésekben (egy-két kivétellel) egészen másként gondolkodunk, nem is gondoltam, hogy valaha levelet fogok írni neked. De a tegnapi parlamenti történések után úgy érzem, mint édesanyának, mint embernek, mint nőnek, mint érző élőlénynek, aki több emberhez is szólhat, a családján és a valódi ismerősein kívül, kötelességem megtenni.
Felnőtt ember vagyok, tudom, és értem, hogy a politika egy színház (is). Tudom és értem, hogy (a legtöbben- főleg Magyarországon az elmúlt években) ezt a színházat arra használták, hogy a köz érdekei helyett elsősorban a saját és a szűk környezetük érdekeit szem előtt tartva játszanak különféle karaktereket, sokszor elhazudva a saját valóságukat az emberek elől.
És most nem csak arra a temérdek meleg politikusra gondolok, akik fennhangon “család az család”-oztak, vagy akik “megőrizzük a magyar nemzeti identitást” kiabálva távol-keleti összeszerelő üzemet, és akkumulátor gyárat csináltak az országból. Hanem azokra is, akik -reményeim szerint- otthon szeretetben, elfogadásban, és valódi keresztényi hitben nevelték a gyerekeiket (annak a Krisztusnak a gondolatai mentén, aki szerint minden emberi lény egyformán szeretetre méltó), de közben gyerekkönyveket daráltak.
Értem, hogy ez egy cirkusz. Amiből ti éltek. Nagyon jól megéltek. Amivel szeretnétek kiszolgálni azt a párszázezer rossz körülmények között élő, vagy más okból rossz mentális állapotban levő szélső jobbos szavazót, akinek az okoz valamiféle örömöt, ha más embereket ócsárolhat, a halálukat kívánhatja, vagy az értéktelenségükön polemizálhat a maga egyszerű módján.
De ez a színház, ez a cirkusz baromi veszélyes. Ugyanis ti fel akartok nevelni egy generációt, akik majd bármilyen random szempontok mentén mernek, sőt akarnak embereket értéktelennek minősíteni, nem kívánatosnak gondolni, és akár majd valamilyen módon likvidálni. De minimum tönkretenni az életüket.
És nem gondoltok bele még abba sem, hogy mi lesz, ha az értékrend megmarad, de a szempontok megváltoznak?
Mi lesz ha a beesett alsó fogsor, vagy a korai kopaszodás lesz az új probléma? És ennek mentén fogják majd kigúnyolni/ üldözni/ likvidálni az embereket? Vagy a szőkék/ a húsevők/ a sokgyerekesek, vagy ki tudja kik (akik közé ti is tartoztok), lesznek az új közellenség, és mentek ti is a levesbe? Vagy egy újkori holokausztba?
Ti a történelem könyveteket is ledaráltátok olvasás előtt? Nincs meg az a rész, amikor a Nagy Francia Forradalomban az indulat és a metódus megmaradt, csak hirtelen pont az addig győztesnek tűnők feje került a guillotine alá?
Nem tudjátok, hogy a gyerek/ az ember a módszereket tanulja? Az értékrendet? Az alap erkölcsi hozzáállást? Aztán könnyen be helyettesíti a számára kedves és nem kedves dolgokat?
Indulatot lehet gerjeszteni, fröcsögést lehet indítani, kirekesztési/ gyilkossági vágyat lehet ébreszteni , de azt egyszercsak majd nem ti mondjátok meg, hogy ki is az “ellenség”! Ti is válhattok azzá bármikor! Hiszen a ti “ellenségeitek”, a romák, a melegek, a zsidók, és még ki tudja ki mindenki, mondva-csinált ellenségek! A cirkuszotok részei, a műsor “szereplői”. Ti is bármikor lehettek bármiért feketebárányok, hiszen az indokaitok is mondvacsinált baromságok! A “gyerekeinket átoperaló melegek”, a “ketyegő bomba cigányok”, a “Magyarországot tönkretevő zsidók”, ahogy fogalmaztok.
Frázisok. Pont olyan frázisok, amik mentén a felhergelt, maguknak mindent megengedő emberek titeket is bármikor lelökhetnek az általatok épített Tajgetoszról!
Nem féltek, hogy a most titeket követők majd nem adnak nektek végső tiszteletet ha egyszer elmúltok? Hogy a ti gyerekeiteket koncertjeről is kisétálnak majd a nézők, hiába csodásan muzsikálnak, mert a szüleikről azt gondolják, hogy gyűlöletkeltő, kártékony figurák? Hogy az életetek legfájdalmasabb kényszerű döntésére majd ha kell-ha nem ordenáré módon emlékeztetnek, mert valami szél épp valami olyan helyről fúj? Nem féltek, hogy visszakapjátok?
Egy dolgot mondhatok. Ha valaha hallanám a gyerekeiteket hangszeren játszani, én biztosan végighallgatnám, és megtapsolnám őket. És ha úgy hozná az élet, hogy ti mentek el előbb, és bárki szeretettel emlékezne rátok, én felállok majd, és csendben leszek.
Mert ezek alapvető emberi normák. Amiket egy magára valamit adó Ember betart.
Végül mellékelek egy fényképet, és egy történetet.
A link alatt a németországi Mulfingen St. Josefspflege gyermekotthon roma (szinti) gyerekeinek fotói és története látható. 1944 májusában 39, 7–16 év közötti gyermeket deportáltak innen Auschwitz–Birkenauba. Közülük 35-öt meggyilkoltak, mindössze négyen élték túl a holokausztot.
Na, értük nem tudtatok tegnap 1 percre megállni azokon a nagyon magyar, nagyon férfi, nagyon nő, nagyon anya, nagyon apa és nagyon politikusi lábaitokon.
https://www.sintiundroma.org/en/auschwitz-birkenau-2/deportation-from-childrens-homes/
UPDATE: •/A szöveg csak egyben, változtatás nélkül, és csak írásos engedéllyel osztható bármilyen sajtóorgánum számára/
