20/08/2026
Az írói oldalamon akartam osztani, de ide keveredett. Most màr hagyom.
*
Mások, mondják, küzdelmet folytatnak az istennel egy életen át, afféle akaratpróbát, amelyben a mindenható vagy adja, vagy nem, amit ők akarnak. Megint mások ádázul tagadják a létét, ám ha betegek lesznek vagy rettegni kezdenek egy éjszaka felriadva, mégiscsak hiszik titokban. Vannak, akiket egyszerűen nem érdekel, akkor sem látnák, ha melléjük ülne a metrón. Vannak, akik életük végéig kutatják a nyomait, és az utána való sóvárgásban lesznek zsidóból katolikusok vagy reformátusból zsidók, baptistából muzulmánok vagy ateistából hinduk, legalábbis azt hiszik, hiszen hindunak születni kell. Oda még csak betérni sem lehet.
Én soha nem akartam bajlódni azzal, hogy melyik nevén nevezem. Mit értem volna vele, ha lecövekelek az egyik templom vagy az egyik név mellett? Soha nem voltam nélküle, egyetlen percig sem, amióta megszülettem, és soha nem tagadtam meg, akkor sem, amikor a saját véremben ordítottam egy halott gyerekkel a karomban, mint ahogy nem tagadta meg Mária sem, aki a halott fiával a karjában ordított ugyanígy kétezer-valahány évvel ezelőtt.
De nem foglalkoztam vele. És nem foglalkoztam a neveivel.
A rózsa is a neve, persze. De az Mária neve is. Sharon rózsájáról nem is beszélve, ami magyarul nem rózsa, hanem a völgyek lilioma az Énekek énekében. A menyasszony. A valami lesz virága.
Hirtelen teljes bolondságnak tűnt, hogy Coimbrában ülök a Sé kerengőjében a szakadó esőben, a zsidó és a keresztény rózsákról gondolkodom, miközben megint esni kezd, a kőkáván pattognak a cseppek, onnan meg leugrálak a gyepre, míg a galambok behúzódnak a kerengő ívei alá.
Péntek Orsolya írói oldal Orsoya Pentek
![Persze, kolorista vagyok, csak szeretem a pittet.Vègre rendes idő van, nem fàzom dolgozni.Que calor, que color :] Pén...](https://img4.glartent.com/737/622/1935534327376226.jpg)
