23/03/2026
Köszönöm mindenkinek, aki szavazott, és külön azoknak is, akik rám szavaztak a Glamour Women of the Year-en! Nagyon köszönöm a bizalmat és a figyelmet, a kolléganőimnek pedig az őszinte kedvességet, szeretettel gratulálok minden jelöltnek! Őszintén meglepődtem, hogy engem hívnak a színpadra tegnap este a gálán, nem is készültem beszéddel, úgyhogy azt csináltam, amit az utóbbi években mindig, ha emberek előtt állok: elmondtam Weöres Galagonyáját a közönséggel együtt, mert könyvet is kellett vinni az eseményre, én pedig az egyik legkedvesebbet vittem magammal, Weöres saját kezűleg írt-rajzolt Magyar etűdök-jét. A Galagonyában síró lány van, én meg író nő vagyok (lásd Séllei Nóra könyvét az angol romantika írónőiről: Lánnyá válik, s írni kezd), de síró lányból nevető nővé kellett érnem, mert a felszabadult nevetés mindenféle fájdalom legjobb ellenszere: ahogy a régi asszonyok mondták: „elkacagjuk” a bajt. Nem tudom, volt-e más jelölt, aki verseskötetet vitt, ezért is szerettem volna, hogy emlékeztessek mindenkit azokra a régi-régi, gyerekkori időkre, amikor a vers még nem iskolás feladat, hanem élvezet volt, az anyanyelv édességét kóstolgattuk általa, táncoltunk és forogtunk, úgy örültünk, hogy vannak eszközeink arra, hogy a létezés ritmusához kapcsolódhassunk, és kifejezhessük az érzelmeinket.Minden pillanat öröm, amikor beszélhetek erről. Ez itt a képen a versmondás perce. Hálás vagyok, voltam, leszek. Köszönöm, Olvasók! Köszönöm, Glamour.
