10/08/2026
Különleges helyet foglal el az Ördögkatlan Fesztivál a szívünkben. Ott barátkoztunk össze többek között a King Automatic-kal, a The Urban Voodoo Machine-nel és a The Summer Rebellion-nal. Persze a Wombo Orchestraval is, de velük már azelőtt játszottunk és buliztunk — egy francia turné során —, minthogy Magyarországon felléptek volna.
A Katlanban először 17 éve léptünk fel, Kisharsányban, egy kis sportcsarnokban, ami már rég nem működik programhelyszínként. A koncertkezdés vagy három órát késett, mert egy másik program csúszott, máshol. Nem voltunk tizen a koncerten, de mindent beleadtunk, mintha ezren lettek volna, másrészt egy mély barátság alakult ki egy fiatal sráccal, Mészáros Márkkal, aki odakeveredett, és aki azóta az egyik leghűségesebb rajongónk és egyik legjobb barátunk lett. Ahogy már tudtuk, minden koncertnek van értelme.
Azóta voltak átlagon felül sikerült és kevésbé jól sikerült fellépéseink a fesztiválon; szerencsére több volt az első kategóriából. Aki ismer minket, tudja, hogy a levegőben lógó energiák is nagy szerepet játszanak a koncertjeink sikerében, és ezt nem mindig tudjuk irányítani. A mostani Katlan-koncertünk legalább olyan vadra sikeredett, mint az első, vagy mint az a kisharsányi pajtában tartott koncertünk — ki tudja, melyik évben —, amikor kint szakadó eső volt, bent pedig pogózott a közönség a sárban.
Elmúlt majdnem húsz év az első Psycho-Katlan találkozó óta. És egy fontos közös pont van az Ördögkatlan és a Psycho Mutants között: mindkettő önmaga maradt. Móniék majdnem minden évben hívnak minket. Többek között azért (úgy érezzük legalábbis), mert elsősorban a szívükkel válogatják a fellépőket, és nem a közösségi médiában elért sikerek vagy az aktuális trendek diktálják a programot, mint sok más helyen. Ráadásul itt a kis zenekart ugyanúgy megbecsülik a Katlanon, mint a nagyok, és higgyétek el, nem mindenhol van ez így.
Sok fesztiválra jártunk, külföldön is, és ritka az, hogy az ember a gyerekével vagy éppen az anyjával együtt bulizik vagy kulturát fogyaszt. Ez egy igazi kincs, és szívből kívánjuk, hogy legalább addig tudjunk katlanozni — akár fellépőként, akár közönségként —, amíg él a zenekar.
A fényképet Ferenc Kálmándy barátunk készítette, de nem a fesztiválon (még nem kaptuk meg az ott készült fotókat; amint megérkeznek, közöljük őket veletek). Ha addig van bármilyen felvétel erről a szép pénteki ünnepről, szívesen fogadjuk!
Nem sokára kezdünk újra alkotni; ősszel legfeljebb 1–2 koncertünk lesz (Pécs–Budapest).Addig vigyázzatok magatokra és egymásra.
Ja, és az említett barátunkból azóta művész lett, és nem akármilyen. Emberkutya neve alatt fut és érdemes megnézni a gyönyörű munkáit az Instagramon ()