Elekes Tímea Izabella

Kezdolap
Magyarország
Budapest
Elekes Tímea Izabella

Versek, gondolatok, blogbejegyzések – szívből, lélekből. Az oldalon irodalmi világomat és olykor meghitt családi pillanatokat is megosztok.

Szeretettel köszöntelek oldalamon!!!
Írásaimat olvashatod: Versek, novellák, idézetek, blogok, családi vlogok, riportok és egy - egy kedves pillanatot is megosztok! www.izamuvek.gportal.hu

23/06/2026

„Nem minden ember érkezik jó szándékkal az életünkbe.
De attól, hogy a világ néha bántó, nekünk még nem kell elveszítenünk a jóságunkat.
A rosszindulat mögött gyakran a legmélyebb szenvedés rejtőzik, az élet pedig csendben mindent visszaad.
És idővel rájövünk: ami fájt, sokszor csak valami jobb felé vezetett bennünket..."

20/06/2026

„Az élet legmélyebb pillanatai gyakran csendben formálnak át bennünket..."

Minden dedikáció mögött van egy történet, egy érzés, egy darab a szívemből.
Ma ismét könyveket írhattam alá, és közben arra gondoltam, milyen különös érzés, amikor a gondolataink útra kelnek más emberek felé. 🤍

Különösen közel áll hozzám A Csend Hangjai – Zénó meséje, hiszen nemcsak egy mese, hanem egy érzékenyebb világ megmutatása is szeretettel, elfogadással és az autizmus mélyebb megértésének szándékával. 🩵

Hálás vagyok mindenkinek, aki olvas, támogat és velem tart ezen az úton...

A könyv itt rendelhető:

izamuvek.hu/uzlet

19/06/2026

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem,
mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben.
Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak,
s idegen partok bennem csendesen kavarognak.

Néha más álmát hordja magával az este,
mint vándormadár, mely rossz irányba tévedve
keresi azt, mi talán soha nem is létezett —
csak délibáb, mit régen a szív keresett...

Mert vannak vágyak, melyek úgy lobognak bennem,
mint holdfény folyón, melyet elérni lehetetlen (...)
mégis csalóka minden távoli ragyogás,
ha mögötte nincs otthon, nincs valódi dobbanás.

Mert más talán csak múló, hiú ábránd marad,
mint folyó tükrén szétfoszló holdsugarak.
De te vagy az, ki viharvert ágaim alatt
menedékként őrzi bennem az otthont.

Bocsáss meg hát, ha néha messze jár a lelkem,
hisz végül mindig hozzád talál a szívem.
Mint folyó, mely hosszú útján bármerre kanyarog,
végül a te ölelésedben mindig hazatalálok.

18/06/2026

„A test sokszor hamarabb jelez, mint ahogy megértjük, mi zajlik bennünk igazán..."

Mindig is érdekelt az emberi agy működése, az önismeret, a stressz, az életmód és az, hogyan hat mindez a testünkre és a gondolatainkra.
Minél többet tanulok erről, annál inkább érzem, milyen összetett az emberi működés — és mennyire fontos lenne néha jobban figyelni önmagunkra is.

A mai blogom nemcsak a migrénről vagy a túlterhelt idegrendszerről szól, hanem arról is, hogyan kapcsolódik össze a múlt, az anyaság, a belső világunk és az a folyamatos próbálkozás, hogy jobban értsük önmagunkat.

„És furcsa módon sokszor nem a teljes kikapcsolás hoz megkönnyebbülést, hanem az, ha alkotok, írok vagy gondolkodom. Mintha az elmémnek nem csend kellene, hanem irány..."

A teljes blog az alabbi linken olvasható 👇

https://izamuvek.hu/amit-a-test-probal-elmondani/

17/06/2026

Menedék nélkül

Ma megint eszembe jutottál
egy lassú alkony peremén,
mint mikor köd ül rá némán, -
csak hallgatok a csend ölén.

Vártam volna néha csendben,
hogy egyszer mégis átölelj,
mint fáradt földre nyári zápor,
mely életet ad… és felemel.

De én csak árnyék maradtam
egy félig nyitott ajtó mögött,
s a bennem élő kisgyermek
apát keresve összetört.

Sokszor néztem az ég felé,
mint kis madár a viharban,
kerestem benned a menedéket,
de csak a szél szólt hangtalan.

Most már tudom: vannak sebek,
melyek örökre bennünk élnek,
mint dér súlya alatt roppanó ágak —
némán törnek… és többé nem remélnek.

15/06/2026

Hazavezet a fény

Mikor csendben rám nézel,
megáll bennem a világ,
mint egy régi dallam,
mit őriz még a szív tovább.

Annyi út vitt messzire,
annyi álom tört talán,
mégis itt vagy velem újra,
mint fény az éjszakán.

És ha néha elfáradok,
te vagy bennem a remény,
mert a legmélyebb csendből is
hazavezet még a fény...

A vers most dallá formálva is megszólalt… 🎵
https://youtu.be/v-91d2dWu8w

14/06/2026

„A legnagyobb küzdelmeink sokszor csendben zajlanak — miközben kívülről talán csak a hétköznapokat látják mások."

Az élet néha arra kényszerít, hogy megálljunk egy pillanatra, újragondoljunk dolgokat, és visszataláljunk önmagunkhoz. Ez az írás a fáradtságról, a belső vívódásokról, az anyaságról, a veszteségekről és a reményről szól — arról, hogyan próbál az ember újra egyensúlyt teremteni a lelkében.

„És talán amíg az emberben ott van a várakozás, az izgalom és a remény — addig még nincs veszve semmi..."

A teljes blog az alábbi linken olvasható:

https://izamuvek.hu/amikor-meg-kell-allni/

12/06/2026

Úton a szabadság felé

Néha csak menni vágyom csendesen,
messze a zajtól, az emlékeken (...)
Egy napfényes út, egy halk pillanat,
ahol a lelkem végre önmaga maradhat.

Utazni, látni új tájakat,
elengedni fáradt gondolatokat.
Pihenni ott, ahol a szív megnyugszik,
s a belső csend lassan hazaköltözik.

Mert a szabadság néha ennyi csupán:
egy nyári szél az ember arcán,
egy perc, ahol nem kell megfelelni már,
csak létezni csendben, szabadon tovább…

09/06/2026

Érintésed nyomán

Mint hajnal után a csillogó folyó,
úgy simul hozzám minden szó.
Szemedben csendes nyarak tüze ég,
s melletted új világ született rég.

Ha átölelsz, a szél is megpihen,
csillag hull lágyan az esti hegyeken.
Lelked, mint erdő eső után,
lágy érintésként simul hozzám.

Te vagy bennem a nyári égbolt,
mely viharon túl is kéken ragyog.
Mint tenger mélyén rejtőző fény,
úgy őrizlek magamban én.

S ha néha az élet távolra sodor,
szívem akkor is feléd vándorol.
Mint folyó, mely végül partot talál,
úgy érkezem újra és újra hozzád.

Mert minden út benned csendesül el,
mint alkony a lombok ölelésében.
S ha egyszer majd elnémul a világ,
szerelmünk akkor is bennünk él tovább.

07/06/2026

Mosolyból épült nyár

Van egy város valahol bennem,
fényes utcák halk ölelésben,
ahol a reggelek lassan indulnak,
és a percek többé nem szomorúak.

Ott kézen fog a nevetés csendben,
mint régi dallam egy nyári estben,
s a szív nem fél már újra hinni,
mert megtanult végre szabadon élni.

Mintha álomból szőtték volna az eget,
lágy fény borít minden emléket,
és valahányszor lehunyom a szemem,
egy egész világ dobban bennem csendesen.

És ha egyszer elvesznék a zajban,
te lennél bennem a csend, a biztos hajnal,
mert vannak szerelmek, melyek nem múlnak el soha —
csak egyre mélyebben élnek a lélek otthonában.

Cím

Budapest

Weboldal

http://www.izamuvek.hu/

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Elekes Tímea Izabella új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Elekes Tímea Izabella számára:

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) vállalkozásod elsőként szerepeljen az Művészet és Szórakozás tematikájú vállalkozások között Budapest városában?

Megosztás

Kategória

Művészet