17/05/2026
Tabán 2026 május 1. Kései beszámoló.
TABÁN… Legendás helyszín, nagy elődök lábnyomai, el nem múló örök emlékei. „Gyere - gyere ki a hegyoldalba, Vissza a városba…stb. Ezért aztán nagyon vártuk ezt a bulit. Jó sok éve játszottunk itt utoljára. Ahogy mondani szokták, a hely szelleme kötelez… olyan legendák muzsikáltak itt évtizedekkel előttünk, akikre mindig is felnéztünk. Ők voltak a főműsor a legvégén, a közönség legnagyobb része értük jött ki a hegyoldalba, őket várták egész este. Anno az LGT kezdte a Mini bemelegítésével és azután sok évig ez így is maradt. Azután, - egy május elsején, - egyszer csak már nem a Loksi játszott, jöttek újabbak és sajnos lassan a Mini is elszállt a szélben… viszont a közönség maradt, változott és a bandák is változtak.
Így kerültünk sorra mi is jónéhány éve, számunkra akkor ez hatalmas megtiszteltetés volt. Ahogy most is, idén. A május elsejei ünnepségek, nem képelhetőek el Budapesten, Tabán fesztivál nélkül. Ez úgy van, hogy reggeltől késő délutánig rengeteg klassz szabadtéri rendezvény, majális van városszerte, majd az összes szabadtéri buli végeztével a Tabánba özönlik a nép, mert köztudott, hogy ott lépnek fel ilyenkor a legnagyobb sztárok este. Szakértők szerint úgy 30 ezer ember fér el a hegyoldalban, úgy, hogy még a fákon is ülnek.
Ez most is így volt. Délelőtt 10 órakor már kint voltunk a hatalmas színpadon, hangpróbát tartani. Érdekes volt látni az üres domboldalt, egy-egy kutyát és gyereket sétáltató családot és totál elképzelhetetlen volt, hogy ugyanitt este dugig tele lesz ez a hatalmas hegyoldal…
Szóval szuper lett a koncert. Sajnos azonban nem volt hibátlan, tudjuk. Mindjárt az elején zavar támadt a technikában. Kipenderültünk a szokásos lendülettel a bevezető intróra, meg az őrületes elefántdübörgésre és belecsaptunk – volna - az első számba, ám nem szólalt meg a gitárom…!! Ez minden zenekar és minden zenész rettenetes rémálma! Nagy elánnal, lelkesen felturbózva indulna a zúzás és akkor egyszer csak a rockzene legfontosabb hangszere, a gitár, néma marad!!!… Az ember kicsit meghal olyankor. Hogy miért pont itt és miért pont most?! Ott téblábolunk, Ernő, a stage-technikus dugdossa rémülten a kábeleket, a közönség csalódottan néz, de türelmesen vár… Ezt a rettenetes gikszert, ilyen technikai égést nagyon nehéz túlélni. Olyan lehet talán, mint amikor Houstonban, elképesztő előkészületek után, végre visszaszámolnak az űrhajó indulásához, 6-5-4-3, de egyszer csak jön egy hibajelzés és leáll az egész. Ezt nem lehet szavakkal leírni. És sajnos egy ilyen után, rettenetesen nehéz újra elindulni és visszahozni a felfokozott várakozás utáni kezdés hangulatát, lendületét.
Mindenesetre mi megpróbáltuk és megtettük. Bejött. Nem kellett semmit megbeszélnünk, mindenki tudta a dolgát! A 47 együtt töltött év nem múlik el nyomtalanul! Összenéztünk és amint megszólalt a gitár, elindult az őrületes dübörgés, az igazi ROCK!!! Onnantól kezdve még többet beleadtunk és ezt a közönség is megérezte, mert hálásan, lelkesen, énekelve, tapsolva, táncolva velünk lüktetett az egész hegyoldal, mind a harmincezer-valahány rockrajongó!! Nincs ehhez fogható élmény egy zenésznek!
Gyönyörű este volt! A koncert végül is óriásira sikerült, jól éreztük magunkat, úgy láttuk, a drága közönség is, és reméljük, hogy megfeleltünk a nagy, legendás elődeink, méltó emlékének.
Köszönjük a Tabán csodás közönségnek, a klassz időjárásnak, a szuper technikának, minden közreműködőnek és a szervezőknek. Találkozunk nyáron a turnén!
Fotó: Csernus Anikó, Budavári Kreatív
