23/03/2026
Azért van annak egy diszkrét bája, amikor félévvel a tavalyi utolsó koncertük után, összeröffen a Banda „próbálni”… először is megcsodáljuk egymást, jókat röhögünk, - magunkon is persze, - pl, hogy mennyit öregedtünk, kinek melyik szerve lett eltávolítva… maradt-e azért még odabent valami?...:-) vagy mégsem, azután szemrevételezzük a hangszereinket, óvatosan kézbe vesszük és ismerkedünk velük. Egy-egy hangot kipróbálunk, egyáltalán szól-e, hát… szól. Jani, a csodás technikusunk ezeket csípőből előre megoldja. Mindenki külön-külön zörög egy kicsit, olyan ez, mint amikor az Operában hangol a nagyzenekar. Végül Ferry bá’ a zenekarvezető előhúz egy legépelt műsortervet és mindenkinek kiosztja. Ekkor nagy csönd lesz, a fiúk elmélyülten bámulják a papírt, mintha sohasem látták volna a dalainkat leírva. Ilyenkor jönnek a „mi lenne, ha?” kérdések, Ferry azonnal lecsapja: NEM! Ez a műsor és kész. Fiúk bólogatnak, jó-jó, csak gondoltam hátha... Akkor aztán nagy vehemensen, de azért kellő óvatossággal belekezdünk az első számba.
A dal lemegy hibátlanul, mindenki csodálkozik, de senki nem mutatja. Miaz?! Megy ez simán, nézünk össze teljesen természetes arccal.
És szép komótosan egyenként végig megyünk a teljes műsoron, semmi probléma, mintha tegnap nyomtunk volna. Egyszer megállunk, többen pisilni mennek, azután folytatjuk.
Hiába, na… az a 47 év együtt, a lejátszott több, mint hatezer-valamennyi koncert mély nyomokat hagy a zenész lelkében. És persze az ujjaiban. Ahogyan én szoktam volt mondani az év első próbáján, a banda nagy röhögései közepette: jééé, odaugrott az ujjam! 😊 Mert a gitárszóló előtt, a dal közben rémülten azon jár a fejem, hogy hol is kell majd kezdeni a szólót, milyen hangnemben, melyik fekvésben. Jaja… vannak itt problémák! 😊 És amikor eljön az ideje, a kezem egyszer csak odaugrik. Ez a legbiztosabb. hagyni kell… Azér’ fura egy zenész agya… ezen sokat gondolkodom, vajon hol tárolódik ennyi figura, hang, akkord, stb?
A próba végeztével mindenki elégedetten nyújtózik, na lám, minek itt próbálni? Majd a legnagyobb felháborodás közepette, megbeszéljük, hogy akkor holnap is próbálunk! Összenézünk, először mindenki átengedi az agyán az információt, ezalatt eltelik úgy másfél perc, majd a bambán előre néző arcok lassan kisimulnak és szó nélkül felmegyünk kávézni. Teljesen természetes, hogy holnap is.
Mert azért szeretünk együtt lenni és még jobban szeretünk együtt muzsikálni! A KARTHAGO már csak ilyen…
A lényeg: találkozunk Veletek is! Most a héten, március 27.-én Békéscsabán! Szerencsekoncert lesz a Szent István téren! Óriási buli, a Eddával. Gyertek!
