Kokain Buddha

12/06/2026

Kokain Buddha #2.3 - Mintázatok (lezáró rész)

Siker, figyelem, elismerés, éjszaka, pénz, por, alkohol, viszonzás, nő… Mind ugyanazon, az ígéret nevű polcon.

- Korsó vagy pohár?
- Mondtam, hogy korsó, 25 éve iszom, legalább 24 és fél éve hozzáteszem, hogy korsó vagy pohár, hogy megspóroljuk ezt a kört. Ahh, bocs, nem neked szól!
- Ezeregyszáz
- Ezerháromból. köszi

Neptune project (Proteus) szól a moszkva téri bár hangszórójából.

Beültem inni. Írni. Inni. Minden nap ámokfutás. A Mintázatok ezzel a 4. írással lesz teljes. Egy faszt lesz teljes, de most így találtam ki. Lesz íve, meg visszacsatol, meg faszomtudja… Csak most más a pulzusom, mióta visszajöttem anyától. Elfogyott a cseresznyés pite, ami még vissza tudott oda húzni.

- Basználak! - Anna egy kontinens volt! Egy univerzum.

Basztunk is. És ketten az egész világot képesek voltunk szétbaszni, felperzselni, mi MI voltunk. Aztán saját ezt a MI-t is szétbasztuk. Mi voltunk.

Így múlt időben. Pedig él. Aztán geci, úgy lesz belőle múlt idő, hogy cipeled, amíg elfáradsz többé levegőt venni.

Nő. Barát. Szerető. Szerelem. Kritikus. Társ. Partner. Család. Álmok. Tervek. Botlások. Botlások. Botlások. Bo…Borítékolható baszódás. Tanulás, de kibaszott sok.

Na! Slukk, Korty… Nem látok.

- Szoki!
- Ezeregyszáz.
- Kösz papa! Kiszaladok 10 percre, gépem, táskám hátul. Fél szemmel. köszi

(Hopp, Szííívdhátra…)

Stiklivel vagyok. Három év telt el, mióta azt is elkúrtam. Pont azután, miután Annával elbasztuk. Az ilyen elbaszós korszak volt….Nem kis stiklikkel.
Szóval itt vagyok. Ez a lány rendesen helyre tett és emlékeztetett, hogy ja baszd meg, mi őszinték voltunk egymással, hagyjam a k***a bullsh*tet vagy húzzak a faszba. (Elkezdtem a semmiből magyarázni magam, meg hogy most jaj de jó, meg szép minden..) Félelmetes, hogy mennyi k***a jó dolgot voltam képes szétbaszni magam körül. Mintha muszáj lenne.

Megvan az érzés, amikor senki nem ért meg, ugye? (legalább is ezt érzed)

Valahol erről is szól ez a szar itt. Na.

Ő nem mondja, hogy megért, el se akarja hitetni velem. Lebasz, hogy fogjam már rövidebbre, de pontosan tudom, hogy azért, mert érti és érzi, csak engedi végigmondani, mielőtt reagálna. És ő az, akinek ha a reakciója, reflekciója egy saját sztori az enyémre, az azért van, mert így adja át, hogy “kedves, érzem, tudom”.
Mondjuk sose mondana olyat, hogy kedves, inkább hívna Csicskának, de saját magát is.

Tehát van baj ott is és az nem az én dolgom, hogy itt őt fejtsem meg, elég annyi, hogy mindig, az első másodperctől éreztük egymást és mindent meg tudtunk beszélni. Meg is tudunk. Most is. Kimaradt pár év. Okkal. Ennyi. Tegnap beszéltünk először kb három év után.

Teljesen random volt, mint ahogyan a legtöbb meghatározó dolog indult az életemben. Felhívtam, nem tudom volt-e oka, oda húzta az ujjamat a gravity… telóztunk egy laza három és fél órát délutánból az estébe. Aztán:

- Gyere át, hozz inni!

Basszameg! Ezt nem láttam jönni. Az előző mondat és e között eltelt 2 nap. Na mindegy. Ragadjunk ceruzát, mesélek.

Telefon. Két napja, este fél 12 körül. Tehát valahogy így:

- Holnap home office. Nem jössz át? Basszunk be!

Újpest kb 1 órára van tőlem, mégsem volt kérdés, hogy mi fog történni, 3 és fél órája beszélgettünk.

- Elindultam., mit vigyek?
- Egy kétdekás Jéger, meg két Morci. Köszi, de ne tedd le, mert akkor elalszom, mire jössz, meg már nem lesz kedvem!

Villamos. Dohánybolt. Taxi. Újpest.

- Itt a kód, ne csengess, mert k***a hangos és megöllek!

Úgy öleltük meg egymást, mintha - amikor legutóbb beszéltünk, - nem a 30. születésnapján kértem volna kölcsön tőle. Hazugsággal. Drogra. Vagy tartozásra. Tudta. Adott. 3 év…

A témát kikerülni nem akartam, de valójában ez éppen nem attól lett vagy lesz jobb, hogy megbeszéljük. Ő látja a felismerést, magyarázni nem kell.

- Akkor is sajnálom! Szánalmas volt és patkány dolog.

Rám néz. Megint le fog baszni.

- Szerinted? Szerinted miért adtam? Ma már nem adnék, de szerinted nem az volt az első gondolatom, miután ismertelek, hogy milyen kétségbeesett szar állapotban lehetsz, ha ezt teszed?

Megint elfelejtettem kivel beszélek…

Egész éjjel filmekről beszélgettünk, cigiztünk, ittunk, nevettünk. Elvárások nélkül, kurvára szabadon.

Reggel 5. Redőny le.

Nem mondanám, hogy ugyanott folytattuk, ahol korábban. Sokkal több a fájdalom bennünk. Nem látom hová vezet ez a mostani újrakapcsolódás.

Még megmutatta a vágásokat a karján, megmutattam az általam elnyomott cigi nyomát a kézfejemen.

- Láttam, hogy bebólintottál! Gyere, tedd ide a fejed és aludj! - Feküdtünk a kihúzott kanapén, az ölébe hajtottam a fejem.

Hosszú ideje nem volt ilyen nyugodt két órás alvásom.

Nem vesztettem el. Ő itt volt az elmúlt 3 évben is. Én nem voltam itt.

08/06/2026

https://open.substack.com/pub/kokainbuddha/p/kokain-buddha-69d?r=8j1tij&utm_campaign=post&utm_medium=web&showWelcomeOnShare=true

Kokain Buddha #2.2 - Mintázatok

Siker, figyelem, elismerés, éjszaka, pénz, por, alkohol, viszonzás, nő… Mind ugyanazon, az ígéret nevű polcon.

A vonaton Tandorit olvastam. Második nap, hogy még csak nem is ittam. Alkoholt. Vagy ittam? Mindegy, úgy érzem, mintha nem ittam volna, szóval nem ittam.

Teljesen lenyűgöz és lehengerel minden, ami Tandori Dezső fejéből papírra került. Mi minden lehetett még ott! A vonat ablakán kifelé bámulva mondom vissza magamban a kozmikus erejű sorokat, amiket feldolgozni komoly feladatnak bizonyult. Értem minden szavát, mégis meg kell ismerni őt ahhoz, hogy átlásd a világot, amiben létezett.

- Na jó napot kívánoook! Hát megjöttééél? - hatalmas mosoly, ölelésre tárt karok.

Nem. Dehogy jöttem… Istenem, úgy szeretem őt! Legalább Te sose hagyj itt könyörgöm!

- Ancuka!!!! Itt vagyok és most mondom, hogy nem fogunk unatkozni. Készülj, pitét sütünk ma!

A hatalmas ház ma már csak általa lakott. - Állítólag apu visszajár… ezt most nem boncolgatnám.
Volt idő, amikor nyolcan éltünk itt. Az alsó szint az apai nagyszüleimé volt, ahol nagyon idős korára az apai nagymamám anyukája, a dédnagyanyám is élte az utolsó éveit. Az emelet a miénk volt. A szüleimé, a húgomé és az enyém. Ez viszont még csak 7…

- Lemegyek, szedek meggyet meg cserkót! - Eltenni is jó lesz, meg hát a pitébe is kell bőven.

A piskótát sosem értettem. A töltelék a lényeg! Minek csinálna bárki süteményt 4-5 szem elszórt gyümölccsel. Ne is idegeljetek, tele kell baszni cserkóval.

- Jól van fiam, de le ne ess nekem, mert megváglak!
- Jó-jó, nyugi! - Szancsika puszil, tegnap beszéltem vele.
- Én is, mondd meg neki! Régen beszéltünk már…

Édes Szancsika! A nyolcadik… utas. Na nem a halál, bár volt az is bőven az ő életében is.

Hetedikes lehettem, amikor új osztálytársat kaptunk. Azt mondták, egy lány érkezik Kaposvárról.

Mi a faszért jönne bárki Kaposvárról Tabra?! Ez hülye, na kapunk még egy idiótát.

Fogalmam sem volt, de életem első villámcsapása közeledett, azon pedig végképp nem járt az eszem, hogy kapok egy testvért, valakit, aki családom szerves része lesz.

- Alexandra vagyok! Hívjatok Szancsinak, ha szeretnétek! - Próbált magabiztosnak tűnni a vékonyka, angyalarcú kislány, aki mögött olyan történet állt már 13 évesen, amit mi, a csodálatos gyerekkorunkkal el sem tudtunk képzelni.

Négy kiló cseresznye, két és fél kiló meggy. Egész szép adag lett mindegyik. Anya már a tésztát begyúrta, pihen mindegyik a hűtőben.

- Haver! Ne ugass már! - Tandori madarán agyalgatva iszom a sörömet az árnyékban, a fa tövében.
- Hallgass már, mit üvöltözöl, mi van ott?

Viccelődnek velem az erők. Játszik velem az élet. Ahogy a fa alól feltápászkodva odamentem megnézni, hogy mit ugat Haver.. (Faszom, tiszta meggy a seggem, ragadok)

- Na mit találtál? - Egy kismadár a fásban. - Ezt nem hiszem el!
- Haver, gyere onnan! - Bezártam, nehogy bántsa a kis Szajkót, amíg kiveszem és kitalálom mi legyen vele.
Meg kellett menteni, még nem tudott magától repülni.

Szancsika nem volt épp nyitott könyv, de az ősz arról szólt, hogy megismerjük egymást. Egyre több időt töltöttünk együtt és elkezdtük megfejteni, felfedezni magunkat a másik által… Szorgalmas tanuló volt, bizonyítani akart az anyukájának. Gyakran volt szomorú és engem ez nagyon zavart. Feladatomnak éreztem, hogy felvidítsam, de mivel addigra már ismertem a körülményeit, tudtam, hogy ez igazi challenge lesz.

- Anyu, itt fogom hagyni ezt a nadrágot. Beleültem a k***a meggybe.
- Az oké, de mi az ott nálad? Hol a kutya?
- Ja! Ezt a kismadarat ugatta, “ide fújta a szél”, még nem tud repülni, kéne hozni egy kis vizet, aztán leviszem a kertbe és felrakom egy alsó ágra. A kutya nem tud lemenni a kertbe úgysem.
- Jaj Istenem! Na várjál…

Jött a vízzel. Megmentettük a kis Szajkót!

Tandorit egy kicsit letettem. Univerzális erővel robbant be a mindennapjaimba és most kellőképpen hangosak a gondolataim, nem hiányzik, hogy minden, amit olvasok, manifesztálódni kezdjen körülöttem.

A kis Nyolcadik lehet, hogy Hamupipőkét olvasott akkoriban…

- Szeretlek! Muszáj indulnom, mert ‘35-kor indul a busz.
- Indulj, de hívjál, amikor hazaértél! De hívjál!!

Igyekeznem kellett a pályaudvarra. A buszmegállóba, ahol 20 éve jártam legutóbb. Azóta nem volt okom rá, hogy odamenjek. Egyébként húsz éve nem is utazni mentem. Más utazott. Szancsit tettem buszra, miután megszöktettem a helyről, amit az ott élők talán otthonnak hívtak, de számára biztos, hogy nem volt az. Cseléd lett a háznál, ahová került, miután az anyukája Kaposváron meghalt rákban. Csak ő volt neki 2 éves kora óta, amikor az édesapja elhagyta őket. Egy 13 éves kislány és egy egész új világ. Új osztálytársak, új “család”. Ami nehéz lehetett egy gyerek életében az nehéz volt.

Azonban ezek után sem számított arra, amit az új családjától kapott. Tanulás helyett csikket szedegetett az udvaron, alvás helyett felmosta a részeg bátyja után az egész házat. Amikor begyűjtötte a “jól megérdemelt” egyeseket, egy szót sem szólt és nem kezdett védekezni. Csak nekem mesélte el, hogy mi történik nap, mint nap iskola után.

Meg kell állnom egy sörre, ha lekésem, lekésem!

- Zsolti, nyitva van a Fényes? - megláttam a nagybátyámat az utca túloldalán a pályaudvar felé.
- Az ne lenne! Hova mész? Már mész is vissza?
- Dolgozom holnap. Hívlak majd, amikor jövök.

Még csak a pályaudvar felé tartok, de már alig kapok levegőt és hol van még Budapest.

“Kedves Lajos!

Köszönök mindent, de nem bírok tovább itt élni. Ne keressetek! Jól leszek!

Szandra”

Ennyiből állt a levél, amit a könyvespolcra csempésztünk a torvaji kis házban, 17 évesen. Kint állt a motor - egy hete vettem. Szaladtunk kifelé, Szancsika és én, meg az egész élete egy hátizsákban. Irány a buszpályaudvar és irány Kaposvár, miután felkutattuk a bátyja utáni legközelebbi rokonait, akik azt mondták lakhat náluk. Nem is igazán lakott, mert az iskola maradt a tabi. A családom 7-fős kis társasága pedig elbírt egy Nyolcadikat.

Imádlaaaaak, Szomorúú Szamuráááááj!!! - Mi a fasz, zene szól a focipálya felől.

Ja, Pünkösd után két héttel járunk. Búcsú van. Aztak***a, le ne menjek!

Hétvége. Levegő. Emlékek. Cseresznye, Kismadár, Tandori….Dodzsem, vattacukor, Ámokfutók.

Ámokfutó lettem

#2.2 - Mintázatok

07/06/2026

Érkezik: #2.2 - Mintázatok és #2.3 - Mintázatok holnap késő este, sötétben.

06/06/2026

Ha csodát akartok. Olvassatok! Tegyétek józanul, vagy (és) módosított tudatállapotban. Annál többféle lesz a ragyogása a felfoghatatlannak. Annak, hogy milyen jelentéktelenek vagyunk, mi, univerzális érzésekre képes kis senkik. Feküdjetek fűbe. Csillagok alá.

Engedjétek be:

Tandori Dezső: Kietlen vagy komor

Kietlen vagy komor magányban, belterjesen vagy beetetve rovom az utcát reggelente, delente, meg egyáltalában.

Mi, hogy belőlem és belőlünk ennyire nem kellett, mi az? Egy változata sem igaz, ami a rom alól előtűnt,

a rom alól, mely kutyaház volt, hozzáláncoltak szenvedélyes természettel istenek, éhes kedvvel, mely szórakozni-lángolt:

s én rohantam az épülettel, mely ólam volt és palotám. Most vonszolom magam után, széttört kép a széttört kerettel,

mely a világ, hol stilizáltan járok, inkább csak vonszolódom, konok magányban. Bár az ólom ott lenne, mint szivembe zártan

már semmi, csak halálra-vágy van, istenmagok cseresznyetálban.

06/06/2026

Ne haragudj, hogy megláttalak. Nem én tehetek róla. Mindig olyan irányok vonzanak, amiknek sokáig nem sok értelmét találom. Akkor este is csak elindultam. Ott voltál. Villámcsapás: felelősség, intenzitás, vonzalom. Magány, önpusztítás, függés. Működnek a mintáim. Kellesz. Múzsa.

06/06/2026

https://open.substack.com/pub/kokainbuddha/p/kokain-buddha-095?r=8j1tij&utm_campaign=post&utm_medium=web&showWelcomeOnShare=true

Kokain Buddha #2.1 - Mintázatok

Siker, figyelem, elismerés, éjszaka, pénz, por, alkohol, viszonzás, nő… Mind ugyanazon, az ígéret nevű polcon.

Hűha! 9 óra… Komolyat aludtam. Este 10 óra felé másfél fronyó be, villany le. Most ébredtem. Meg kellett néznem nem hugyoztam-e be ennyi idő alatt…

Elfáradtam. Tegnap nem írtam. Hamarosan érkezik az újabb sodró hullám. Tudom, hogy nem fogok aludni egy hétig. Levegőt kell vennem.

Vonatozom Zamárdi felé. Úton a Délibe eszembe jutott, hogy nyár van, ilyenkor kell helyjegy is. 300 Ft… Kezdem azt hinni, hogy a k***a 5-Forintosokat még miattam nem vonták ki...

Két hete még négy munkám volt tárgyalás alatt. Egy elkezdődött, de csak néhány napos, elszórva. Legalább már lóg ott egy százas. Egy majd augusztus közepén indul, Portugáliában. Egy pedig még formálódik, az Afrika.

Lesz miből meghalni, de addig is ennem kell, hogy ismét elfogyjak.

Egy meló ment a levesbe tegnapelőtt. Nem tudtunk megállapodni. Nyilván ez lett volna az, ami leghamarabb indult volna, szóval meg vagyok baszódva. Semmi gond. Mindent meg lehet oldani!
Hétfőn már megyek klímát szerelni.

Tömködöm a lyukakat. Háborúk.

Csodálatos gyerekkorom volt. Szinte mintaszerű..hmm… Persze voltak traumák is, legalább is gondolom azok voltak, de ott, akkor csak hétköznapi események. Nem ugrottam ki a bőrömből akkor sem, amikor - talán 14 évesen, - egy átlagos hétköznap a kertünkön keresztül szaladtam át Pistihez, hogy visszaadjam neki a lemásolt Heroes 3-at. Odaértem, befordultam a házuk mögé. A barátom ott lógott az erkélyen, pontosabban az erkélyről. Még csak 17 volt. Bele akartam költözni Pistibe, erezni akartam és képes voltam rá. Életemben először.

Ekkorra apám már iszogatott, de még nem volt súlyos. Ahogyan Pisti, ő is menekült. Még mielőtt találkozott volna édesanyámmal, egy, az akkori szerelmével közös autóbalesetben - 19 évesek voltak - eltört a lány gerince. Túlélte. Kerekesszék. Élet. Apám szíve is pumpált tovább, de ő nem élte túl… belehalt a maradék 42 éve minden egyes pillanatában.
És ő elmesélte ezt nekem. Nekem. A kamasz fiának. Nem azért mesélte el, mert hogy: “vigyázz magadra nagyon fiam”! Jól esett neki elmondani, nem fért már el benne. Attól a pillanattól minden nap éreztem őt.

Apám hosszantartó alkoholizmusa, majd az ital lerakása után a súlyos cukorbetegsége és az abból fakadó 600 egyéb betegsége sem okozott különösebb boldogságot nekem, de nem mondanám, hogy árnyékot vetettek a napjaimra, hogy menekültem volna. Éreztem őt. Segíteni sem akartam, ez az ő dolga, az ő sebei. Meghallgatni akartam. Érteni és érezni sem miatta akartam.

Szóval beléjük költöztem, hogy tudjam milyen, amikor a maximumán jár valami. A fájdalmaik az enyémek lettek. Zsigerekig, mégis a tapasztalás racionalitása felülkerekedett a traumán. Gondolom…

“Szia Tomcsim!” - Nyitotta tágra szemeit, lógtak a testéből, orrából a csövek. Mosolygott, a szemembe nézett, fogtam a kezét.
Menni akart már, csak anyát sajnálta magára hagyni. Így ment el apám múlt decemberben.

Apát lefotóztam, halott volt. Végre. Most anyát érzem.

Most veszem észre, hogy percek óta sóhajokkal lélegzem. Adjatok vizet!!! Áll a vonat…

Nagyon csodálatos minden! Anyához utazom levegőért. Meg cseresznyéért. Csak legyen elég valami otthon, amibe tudom szedni. Két hatalmas fa van a kertben. Egész napos programnak szánom. Pihenő gyanánt a fa törzsének dőlve, a fűben ülve Tandorit olvasok.

De már mozgolódik megint a k***a sötétség. Sóvárgok. Hiányzik a szuszogás, napok óta nem volt mellettem. Érj hozzám kérlek!
Hiányzik, hogy etessen a Múzsa. Picit most még hadd pihenjek!

Az ebéd húsleves és zöldbabfőzelék lesz. Anya. Levegő…

#2.1 - Mintázatok

05/06/2026

"Istenmagok cseresznyetálban"

05/06/2026

Kell a csend

04/06/2026

Ez a k***a írás is... Egyszerre lerombol, felépít és húz át poklokon