12/02/2026
Gábor Imre a Jókai 200 – A legmagyarabb író címmel meghirdetett képzőművészeti pályázaton a Fiktív dagerrotípia I.-VI. című pályaművével I. helyezést ért el. /Kertész Imre Intézet/.
Szívből gratulálunk a rangos elismeréshez!
Műleírás Gábor Imre – Fiktív dagerrotípiák
Mindig is ambivalens módon tekintettem a Petőfi-dagerrotípiára. Egyrészt csodálattal, hogy létezik egyáltalán, másrészt furcsának, kicsit torznak találtam, de azt gondoltam, hogy ez a hosszú expozíciós időből is adódik. Mostanában – persze ez jellemző rám – sokat foglalkozom low-budget technikákkal, jelenleg éppen üdítő- és tejesdobozok belső, alumínium felére készítek mélynyomású technikájú grafikákat. Több párhuzamot is látok a dagerrotípia és az általam használt technika között, miszerint jórészt én is csak egy jó nyomatot vagyok képes előállítani, mint ahogy a dagerrotípia is csak egy példányban készült, valamint a készítésekor sohasem tudhatom biztosan, hogy milyen hatást tudok elérni a karcolással, dörzsöléssel, tépéssel és még ki tudja hányféle behatással. Így amikor nyomtatáskor megszületik a nyomat, ugyanazt az izgalmat élehetem át, mint a korabeli fényképész, amikor előhívta a dagerrotípiát. Furcsának találom a Petőfiről készült kópiát, – nagyon keskeny a válla, érdekes ívet rajzol a feje, – ugyanakkor úgy éreztem ez felszabadítólag is hat rám, szabad torzítanom, elrajzolnom a képeimet, nem törekedve sem anatómiailag sem esztétikailag tökéletességre. Munkáimban nem Jókai műveire reflektáltam, hanem az életútjára. Elolvasva azt, elképedtem mennyire gazdag, hosszú, és tartalmas volt, mennyire izgalmas korban élt. Épp most olvastam Spiró György Padmaly című könyvét, mely szintén ezt mutatja. Számomra elképesztő, hogy olyan irodalmi nagyságokat ismert személyesen, mint Petőfi és Ady, – ami szinte felfoghatatlan, – akik időben, szemléletben, stílusban oly távol állnak egymástól. Egy szó mint száz, lenyűgözött az életrajza íve. Úgy döntöttem, hogy készítek egy sorozatot, amiben megjelenítem életének különböző sarokköveit, jeleneteit, dagerrotípiákat imitálva. Tudom, hogy Jókairól később készültek fényképek is – a technika természetesen fejlődött – de egyrészt a dagerrotípia még sokáig érvényben maradt, másrészt az én céljaimnak ez felelt meg. A hat munkából álló sorozatnak a “Fiktív dagerrotípiák” címet adtam, és a következő jeleneteket rajzoltam meg időrendben: Petőfi és Jókai közös albérletükben, Jókai felolvassa a 12 pontot a Pilvaxban, Jókai átadja Kossuth kegyelmét Rózsa Sándornak, Jókai a kertjét gondozza a Sváb-hegyen, Jókai találkozik Adyval, Jókai Nizzában. Azt a narratívát találtam ki a dagerrotípiáimnak, hogy egy padláson találták, és az idő vasfoga megrágta azokat, ezért némileg megroncsoltam a munkákat égetéssel, tépéssel, vágással, amik szerintem ráadásul beépülnek a grafikák esztétikájába, és tartalmába. A sorozat természetesen bármeddig folytatható, még nagyon sok jelenetet lehet kiragadni Jókai életéből. Nekem sok örömet okozott, hogy találtam egy olyan formanyelvet, ami pararell a korabeli ábrázolásokkal.
