A folyamatos tanulás, tapasztalás, és fejlődés eredménye képen, az általunk készített bőrtárgyak 1986-óta időről-időre, szakmai zsűrizésre kerülnek mind a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, mind a Népi Iparművészeti Zsűrinél. Munkáink a tervezéstől, a modellezésen keresztül, az aprólékos kézimunkát igénylő kivitelezésig saját kezűleg készülnek. Egyedi jellegét ezeknek a bőrmunkáknak az adja, h
ogy a bőripar két különálló szakterületét, a bőrdíszművességet, és a bőrművességet, ötvözi. A bőrdíszmű, finom, lágyabb cserzésű vékonyabb bőröket, míg a bőrművesség rusztikus, vastagabb, keményebb bőralapanyagot igényel. Ennek következtében a kivitelezés során többféle technikai megoldást kell alkalmaznunk. Ilyen technika a bőrdomborítás, a ványolás, a bőrvésés, a különböző bőrszíjakkal való fűzés a szironyozás, a bőrhímzés. Előszeretettel használunk színes alapanyagot, de gyakran a natúr bőröket mi magunk, speciálisan színezzük, és antikoljuk. Ezekkel az általunk kidolgozott módszerekkel érjük el egyéni stílusunkat. A bőrt kombinálva többféle kiegészítő alapanyagot is használunk. Ilyen például a textil, amit önmagában, illetve hímzés formájában alkalmazunk, vagy a nemez. Díszítésre időnként zsinórozást is használunk (pl. huszárkötést). A díszítő motívumokat, a kárpát-medencei magyarság kimeríthetetlen népművészeti kincseiből merítjük. Ilyen állandó visszatérő motívum, a napkereszt, a forgórózsa, az életfa, világfa, a magyar népmesékben is szereplő égig érő fa. Népművészetünk legősibb virágmotívuma a tulipán, és az igencsak ősi növényi ornamentika a palmetta, liliom. Ezeket a motívumokat népvándorlás, avar, illetve honfoglalás kori leleteken is fellelhetőek. Célunk az, hogy ennek a komoly múlttal rendelkező, nagy hagyománnyal bíró szakmának az alkotásait, a mai emberek számára is „kézzel foghatóvá” tegyük. Igyekszünk tárgyainkban megőrizni a múltat, a régit, úgy, hogy a mai kor igényeinek is megfeleljenek, hiszen manapság egy pásztorembernek a pásztorkészségek között egy mobiltelefon tokra is szüksége lehet.
